http://dka.oszk.hu/036400/036437 1895_Oldal_064_b.jpg http://dka.oszk.hu/036400/036437/1895_Oldal_064_b_kiskep.jpg A légi utas lassan bocsátkozik alá Légi utas lassan bocsátkozik alá A patak élete. - Reclus Eliséenek a Természettudományi Társulat kiadásában most megjelent művéből alcím digitalizálta Arcanum Adatbázis Kft. Budapest Magyarország felvéve 2012-05-21 2012-05-21 digitalizálva 2008-09-01 2008-09-01 grafika újságrészlet Vasárnapi Ujság Vasárnapi Ujság 42. évf. 8. sz. (1895. február 24.) hetilap OSZK EPA http://epa.oszk.hu/00000/00030/02138/pdf/ Sport, testnevelés Szabadidős sportok Képzőművészet, vizuális művészetek Festészet, grafika Utazás, turizmus Természetjárás, hegymászás grafika műfaj barlang tárgyszó/kulcsszó barlangászat tárgyszó/kulcsszó természeti környezet tárgyszó/kulcsszó természetkép műfaj A légi utas lassan bocsátkozik alá. A patak élete. Reclus, a hirneves franczia földrajzi író, rendkivül érdekes és vonzó módon ecseteli egy nem rég megjelent könyvében a folyóvizeket, kisérve azokat eredetüktől hegyek közt, síkságokon keresztül, mindaddig, mig folyammá lesznek s mig apránként párává válva, felhőket, esőket képeznek, hogy ismét viz alakjában a földre hullva, megint mint csergedező patakok, hullámzó folyamok folytathassák változatos pályájukat. Ezt a franczia könnyedséggel és bájjal megirt könyvet fordíttatta le s adta most ki a "Természettudományi társulat" "A patak életei" czím alatt s a melyből néhány részletet mi is bemutatunk. ... Egy mély sziklalyukba való lebocsátkozást, - melynek fenekén ott csillámlik a földalatti patak vize, - így írja le: Hosszú kötelet fa derekához kell kötni s a mélység fenekéig bocsátani, a hol lassan inogni kezd a viz folyásától, melybe alsó vége ér. A légi utas erősen belekapaszkodik kezével, térdével és lábával a lefüggő kötélbe és lassan bocsátkozik alá a sötét kút nyílásán. A leszállás nem mindig könnyű; magunk körül forgunk kötéllel, belekeveredünk a harasztbokrokba, melyeket letépünk magunkkal, oda ütődünk az éles szirtekhez és öltönyünkkel töröljük le a jeges vizet, mely a falakon szivárog. Végre megpihenünk egy párkányon, hogy lélegzetet vehessünk és egyensúlyt nyerve, újra kitaszítjuk magunkat az űrbe, azután csakhamar megérkezünk a biztos fenékre. Nem gondolok elragadtatással arra a pár perczre, melyet a sziklaut fenekén töltöttem. Lábam vízben állott; a lég nedves és hideg volt; a sziklákat ragadós, agyagos sár fedte; sötét árnyék környezett; nem tudom, miféle bizonytalan fény, valami visszaverődés felülről, megkülönböztetni engedett néhány homályos alakzatot, egy barlangot, különös függő köveket, hatalmas oszlopot. Akaratom ellen is emeltem fejemet a világos kerek nyílás felé; szeretettel néztem a kút párkányát környező zöld koszorút, a föléje nyúló ágakat, melyeknek lombjait a napfény megaranyozta, az égbolton szabadon repdeső madarakat. Siettem napvilágra kerülni; kiáltottam és társaim felhúztak a mélységből, én pedig segítettem nekik, nagyokat lökve lábammal a kőfal kiálló szirtjein. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. február 24.) Czina Tivadar: Balla-barlang 2 http://dka.oszk.hu/033300/033378 A táj sötét keretben jelenik meg http://dka.oszk.hu/036400/036436 JPEG képállomány N JPEG képállomány 640x960 200 szürke 24 erősen tömörített KÉSZ katalogizálás Laskay Gabriella