D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : 1301580946.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/031300/031341/1301580946_kiskep.jpg F ő c í m : Irinyi János emlékére B e s o r o l á s i c í m : Irinyi János emlékére S z e r e p : fényképész I n v e r t á l a n d ó n é v : N N é v v á l t o z a t o k : juhaszj S z e r e p : szobrász B e s o r o l á s i n é v : Horvay U t ó n é v : János I n v e r t á l a n d ó n é v : N K r o n o l o g i k u s k i e g é s z í t ő : 1874-1944 V I A F I d : 236165461 E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2012-03-12 E s e m é n y : kibocsátva I d ő p o n t : 2011-03-31 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : Az Országalbum honlapjára való feltöltés dátuma. E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2011-03-29 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A fotózás dátuma. A t í p u s n e v e : szobor M e g n e v e z é s : Országalbum M e g n e v e z é s : Országalbum C r e a t i v e C o m m o n s k ó d : Attribution 3.0 T é m a k ö r : Történelem, helytörténet A l t é m a k ö r : Helytörténet, helyismeret T é m a k ö r : Utazás, turizmus A l t é m a k ö r : Magyarországi látnivalók T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet T á r g y s z ó : szobor M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : emberábrázolás M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : emlékmű M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : A szobor a Józsefvárosban a Mikszáth Kálmán téren látható a volt gyufagyár helyén.
A szobor alkotója: Horvai János Felállítás éve: 1936. I s m e r t e t ő s z ö v e g : Irinyi János (Albis, 1817. május 18.[1] - Vértes, 1895. december 17.) magyar vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója, Irinyi József testvérbátyja.
1817-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison Irinyi János mezőgazdász és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Többek között Debrecenben is tanult, de kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzorának (Meissner Pálnak) sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte). Találmányát eladta egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.
Berlinben, 1838-ban (21 évesen) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Értekezett a szikes talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta.
Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) 1839-ben Pesten.
Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Tökéletesen elsajátította az A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát. Nagy bátorság kellett ehhez, mert a bécsi és a budapesti tudós világ is el volt telve Winterl Jakab nagyszerűségétől, aki Lavoisier kísérleteinek meddőségét és elméleteinek tarthatatlanságát hirdette. És Winterlnek sok követője, tanítványa volt. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi Wintertl halála után nyolc évvel született, és Winterl tekintélye az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon.
Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.
Mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett. 1895-ben hunyt el Vértesen.
(Forrás: Wikipédia) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Röghegyiné Anita, Gabai Sándor: Büszkeség(ünk) A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1200x1600 pixel S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Simon Jennifer |