D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : farkasreti_aczel.jpg
C Í M 
F ő c í m : Aczél György
B e s o r o l á s i   c í m : Aczél György
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-11-19
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Farkasréti temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet
T é m a k ö r : Politika, államigazgatás
A l t é m a k ö r : Politikatörténet
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Aczél György (1917-1991)
V I A F I d : 71386159
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 48/3-2-6/7
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Aczél György kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet legfőbb ideológusa, irányítója. Appel Henrik néven született zsidó származású szegénycsaládba Budapesten. Apja kocsis és hentessegéd, anyja zálogházi tisztviselőnő volt. Apja 1925-ös halálát követően árvaházban nevelkedett, tanulmányait is ott végezte; kőművessegédi szakmát szerzett. Vezetéknevét 1936-ban, keresztnevét pedig valamikor a 30-as évek végén változtatta meg, de csak 1946-ban, illetve 1955-ben lett hivatalosan is Aczél, illetve György. 1939-ben nősült, házasságából két leánya született. Elsősorban autodidakta módon művelte, képezte magát, illetve elvégezte az 1936 őszi félévet a Színművészeti Akadémián, munka mellett. Ezután amatőr színészként és előadóként próbált boldogulni. Még az 1930-as évek elején csatlakozott a Somér cionista ifjúsági mozgalomhoz, majd 1935-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1942 elején illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták és a Váci börtönbe zárták. 1942 végén munkaszolgálatra hívták be, ahonnan sikerült magát leszereltetnie és visszatérhetett Budapestre. Magyarország német megszállása és a nyilas uralom alatt önmaga és az általa bújtatott, védelmezett zsidók érdekében áttért a római katolikus vallásra. 1945 tavaszától előbb az MKP budapesti, majd V. kerületi, 1946 augusztusától pedig a Zemplén megyei irodájának munkatársa volt. Az 1947-es magyarországi országgyűlési választásokon (a "kékcédulás választáson") a Magyar Kommunista Párt jelöltjeként szerzett országgyűlési mandátumot. Az 1949-es választásokon újfent mandátumot szerzett, azonban alig két hónappal később, 1949 július 6-án letartóztatták, majd a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani fegyházra ítélték. 1954. augusztus 25-én szabadult, szeptember elsején pedig rehabilitálták. Ugyan november 1-jén kinevezték a 23-as Számú Állami Építőipari Vállalat igazgatójává, komoly politikai tisztséget nem kaphatott. Az 1956-os forradalomban az V. kerületi pártbizottság védelmében vett részt, illetve azonnal csatlakozott Kádárékhoz, valamint alapító tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) 1956. október 31-én, ahol a Központi Bizottság tagjává választották (innét 1959-ben került ki). A forradalom körüli eseményekben a párt "puhább" vonalát képviselte. 1957. április 13-án a művelődésügyi miniszter egyik helyettesévé nevezték ki. 1958. február 10-től a művelődésügyi miniszter első helyettese egészen 1967. április 18-ig. Ezen pozíciójában nőtte ki magát fokozatosan (különösen Ilku Pál minisztersége alatt) a Kádár-rendszer legfőbb kultúrpolitikusává. Már 1957 augusztusában felvetette a híres-hírhedt "három T" (támogatás, tűrés, tiltás) irányelvét a politikai bizottságnak írt levelében, de ez csak a hatvanas, hetvenes években vált tényleges, bevett gyakorlattá. Az ideológiai korlátokon belül pragmatizmus jellemezte tevékenységét. Hivatali súlyánál sokkal nagyobb befolyással rendelkezett a kultúrpolitikára és annak napi gyakorlatára, kiterjedt személyes kapcsolatrendszerének és az MSZMP első emberéhez, Kádár Jánoshoz fűződő baráti kapcsolatának köszönhetően. Igyekezett az irodalmi-szellemi élet fontos személyiségeivel (pl. Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Lukács György, stb.) barátságot, vagy legalább különalkut kötni. 1967. április 12-én az MSZMP Központi Bizottságának titkárává választották s e minőségében a kulturális élet általános ellenőrzésével bízták meg. 1971-ben az MSZMP KB újonnan alakult kultúrpolitikai munkaközösségének lett az elnöke. 1974. március 20-áig volt ebben a pozícióban, közben 1970. november 28-án beválasztották az MSZMP Politikai Bizottságába is. A munkaközösség éléről a gazdasági és a társadalmi reformokat ellenző párton belüli csoportosulás nyomására kellett távoznia, azonban mintegy "vigasztalásul" másnap, március 21-én megválasztották a Minisztertanács elnökhelyettesévé, ezzel együtt a Kossuth-díjat odaítélő állami bizottság elnökévé, 1980-ban az Országos Közművelődési Tanács elnöke lett. Mindezen pozícióiról 1982-ben mondott le, amikor július 23-án visszakerült az MSZMP KB kulturális titkári posztjára. Karrierje és befolyása ekkor már régen túl volt a csúcson, s a mindinkább pluralizálódó, a rendszerrel, a közállapotokkal szemben kritikussá váló szellemi életet érzékelve 1985. március 28-án leváltották. Ezt követően már "csak" az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének volt a főigazgatója egészen 1989 októberi nyugdíjazásáig, illetve a Politikai Bizottság tagja maradt 1988. május 22-éig, amikor az országos pártértekezleten nem választották újra. Az 1989. júniusi központi bizottsági ülésen (noha nem volt tag, sem tisztségviselő) fontos szerepe volt Grósz Károly megbuktatásában. Az MSZMP 1989. október 7-iki megszűnésével visszavonult a politikától és belekezdett emlékiratai megírásába, ezt azonban már nem tudta befejezni. 1991. december 6-án Bécsben hunyt el. (Forrás: Wikipédia)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Kádár János
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1600x1200 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn