Normál kép: 050.jpg   Méret: 633x891 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: 1940. MÁTYÁS KIRÁLY
Mátyás király születésének 500. évfordulója alkalmából.
Mélyny. IX-Vj. 12 1/2:12 F. fog.
T.: Tóth Gyula
F 1940. júl. 1.-1940. dec. 31.
P 200 000 fog. 900
670 637 32 (+16) f Corvin-Codex 170,- 250,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



I. Hunyadi Mátyás magyar király. Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia, Hunyadi László öccse. Humanista nevelésben részesült. V. László - magyar és cseh király - 1456-ban Hunyadi Lászlóra ruházta a temesvári főkapitányságot és annak ellenére, hogy bántatlanságot ígért neki, 1457. március 14-én öccsével, Mátyással együtt elfogatta. Lászlót kivégeztette, majd Mátyással Bécsbe, majd Prágába távozott. V. László halála után, - 1457 végén - Podjebrád György fogságában lévén, szabadon bocsátásáért vállalta, hogy feleségül veszi Podjebrád György Katalin nevű leányát. 1458. február 14-én a Duna jegén választották királlyá és a budai Nagyboldogasszony-templomban ültették trónra Mátyást, és ezzel jogilag átvette a hatalmat,de melléje kormányzóvá pedig nagybátyját Szilágyi Mihályt tették. Mátyás azonban nem tűrte hatalmának korlátozását, ezért szembe került Szilágyi Mihállyal, valamint a nádori méltóságról letett Garai Lászlóval, akik a magyar koronát III. Frigyes német-római császárnak ajánlották fel. Mátyás a felkelést felszámolta, Szilágyit elfogatta. Az 1460-as évek közepére a Felvidéket megtisztította a huszita csapatoktól, 1463-ban Frigyes császártól visszaszerezte a koronát, amellyel 1464. március 29-én Fehérvárott megkoronázták. 1464-ben a törökök ellen sikertelen hadjáratot vezetett Boszniában. Az 1460-as évektől erős központi hivatalokat szervezett, állandó hadsereget (fekete sereg) állított fel. 1467-ben végrehajtott pénzreformja nyomán új, értékálló pénzeket veretett. Intézkedésekkel támogatta az ipar és a kereskedelem s ezzel a városok fejlődését is. A hatalmuk elvesztésébe belenyugodni képtelen főúri családok lázadását letörte, felszámolta az erdélyi főurak, majd a Vitéz János vezette összeesküvést. Politikája támaszául a köznemességet igyekezett megnyerni. Külpolitikájában az 1460-as évektől a nyugati orientáció vált meghatározóvá. 1469-74 között hosszú háborút viselt a cseh korona megszerzéséért, 1469-ben Brünnben ugyan cseh királlyá koronázták, de végül a boroszlói békében 1474-ben Morvaországot, Lausitzot és Sziléziát tudta megszerezni. 1476-ban Szabácsot visszafoglalta a töröktől, ezzel megerősítette a délvidéki végvári rendszert. A kenyérmezei csata után személyesen vonult be Boszniába egészen Szarajevóig. 1479-ben Olmützben a cseh és a lengyel királlyal szövetkezett, ami lehetővé tette számára, hogy 1482-ben háborút indítson III. Frigyes császár ellen. 1485.június 1-én Bécs elfoglalásával megszerezte Alsó-Ausztriát és felvette az osztrák hercegi címet. Minden törekvése ellenére nem tudott dinasztiát alapítani. 1461-ben vette feleségül Podjebrád Katalint, aki - 3 évvel később - a szülésbe gyermekével együtt belehalt. Nem királyi származása nehezítette újabb házassági szándékát. Végül 1476-ban Aragóniai Beatrixot vette feleségül, de gyermekük nem született. Az udvarban nevelkedett házasságon kívül született fia Corvin János, akinek trónöröklését azonban nem sikerült biztosítania. Akaratát és szándékait az 1486. évi országgyűlés nagy törvénykönyve mutatja, amelyben megreformálta az igazságszolgáltatást és jelentősen növelte a megyei törvényszék hatáskörét. Udvara európai méretekben is jelentős humanista központ volt, ahol a kor legnevesebb tudósai megfordultak. Bevételei minden korábbi és későbbi királyokat felülmúltak. Uralkodásának 32 éve alatt 43-szor vetett ki rendkívüli adókat, melyeknek jelentős részét mecénási tevékenységre fordította. Bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket. Létre hozta a Corvinákat, a nagy hírű könyvtárát, mely Buda török elfoglalása után részben megsemmisült, de egyes darabjait a világ különböző múzeumaiban őrzik. Budán csillagvizsgálót alapított, Budán és Visegrádon itáliai építészekkel reneszánsz stílusban királyi palotákat építtetett. Különleges politikai és katonai tehetsége a közép-európai és a magyar középkor utolsó nagy formátumú uralkodó egyéniségévé avatta. A székesfehérvári bazilikában temették el 1490. április 25-én. (Larousse 1992.2k.840 o., MNL.12k.802 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Február) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page