Ismertető szöveg: 1985. ZENESZERZŐK (II.)
A Nemzetközi Zeneév alkalmából.
Ofszetny. 11 F. fog.
T.: Varga Pál
Névérték: 2,- Ft
Á 1985. júl. 10,-1986. dec. 31.
PM 358 740 fog. 5 800
3728 3773 2 Ft J. S. Bach (1685-1750) 30,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Johann Sebastian Bach német zeneszerző. Dél-türingiai frank területről származó híres zenész család tagja. Felmenő rokonai a XVI. századtól részt vettek a német zenei élet átalakításában. A nagy zenészdinasztia leghíresebb tagja Johann Sebastian orgonista, karnagy és zeneszerző. Első mestere apja, a lipcsei városi muzsikus Johann Ambrosius Bach (1645-1695) volt. Miután szüleit kilencévesen elvesztette, orgonista bátyjánál Johann Christoph Bachnál (1671-1721) tanult Ohrdrufban. 1700-tól a lüneburgi Mihály-kolostor internátusának növendéke, Johann Erst weimari herceg udvari zenekarának hegedűse 1703-ban, majd a Neu-Kirche orgonistája volt 1707-ig Arnstadtban. 1708 júniusig - egy évig - a mühlhauseni Szent Blasius-templom orgonistájaként alkalmazták. Kb. eddig tartott első, korai alkotói korszaka is, amelyből orgonaművek, és hagyományos kantáták sora származik. 1708-tól Wilhelm Ernst és Ernst August hercegek szolgálatában állt udvari koncertmesterként Weimarban. 1714-től havonta új műveket kellett komponálnia a várkápolna számára. Kötelezettségének eleget tett és megírta életművének csúcsát képező weimari korszak mintegy 30 kantátáját. Ebben a korszakban született orgonaműveinek többsége. 1717-től karnagyi kinevezést kapott a kütheni udvartól. Itt készült el az összes dúr és moll hangnemet felhasználó Das wohltemperierte Klavier első kötete, ami 24 prelúdium és fúga, és kb. 40 világi kantáta, mint pl. a Kávékantáta, Parasztkantáta stb. 1723-ban a lipcsei Tamás-templom kántora lett. Az itt eltöltött 12 esztendő újabb és újabb művek megírására ösztönözte. Itt születtek orgona műveinek jelentős része - prelűdök, toccaták, fantáziák és fúgák, szonáták, korálok - , melyek valamennyi orgonista breviáriuma és az ellenpontozás történetének csúcsát jelzik. Hegedűsként és karnagyként ontotta a kamarazenei szerzeményeket. 1736-ban megkapta az udvari karmesteri és zeneszerzői címet, de a feletteseivel vívott szakadatlan harca és a közízlés változása miatt utolsó alkotói korszakában lényegesen kevesebbet komponált. Késői ciklusának művei fémjelzik utolsó éveit, köztük a II. Nagy Frigyes potsdami udvarában tett látogatás emlékét őrző Das musikalische Opfer és a befejezetlen Die Kunst de Fuge. Művészi fejlődése a lutheránus kántor-világból indult ki. A híres Magnificato-n kívül írt négy Passiót, egy Karácsonyi oratóriumot, a H-moll misét, kantátaciklusokat az év liturgikus ünnepeire. Műveiből magasztosság, fenséges nyugalom, tisztaság és kifogyhatatlan gondolatgazdagság árad. Műveinek igen nagy száma, tehetségének kiapadhatatlanságát igazolja. Korszakos jelentőségének felismerése, életművének feldolgozása 1829-ben a Máté-passió Felix Jakob Ludwig Mendelssohn-Bartholdy nevéhez fűződő berlini előadása után vette kezdetét. Szembetegségének elhatalmasodása következtében halála előtt teljesen megvakult. Maria Barbara Bachhal (1684-1720), majd Anna Magdalena Wilckennel (1701-1760) kötött házasságából 20 gyermeke született, akik közül négynek maradt fenn a neve a zenetörténetben. (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)