Normál kép: 0046.jpg   Méret: 618x881 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: 1942. KIRÁLYOK
Mélyny. X-Vj. 12 1/2 : 12 F. fog.
T : Konecsni György
F 1942 dec 21-1943 jun 30
P 250 000 fog
734 701 12 (+12) f IV. Béla (1206-1270) 100.- 150.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



IV. Béla Árpád-házi magyar király 1235-től 1270-ig. Az ország második alapítója. II. Endre és Gertrúd királyné fia, Szent Erzsébet bátyja. Apja már 8 éves korában megkoronáztatta. 1224-től Szlavóniát, 1226-tól Erdélyt kormányozta. 1220-ban vette feleségül Laszkarisz Teodor nikaiai császár (ur. 1205-1222) lányát, Máriát (1205-1270). A domonkosokkal együtt kormányzósága területein irányította a keresztény térítést és a megkeresztelkedett kunokat birtokaikban és szabadságjogaikban megerősítette. Apjával nézeteltérései voltak, melyek egyre gyakoribbá váltak. Gyakorlatilag Béla lett az apja politikáját ellenzők táborának vezetője. 1228-ban megkezdte az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételét. Trónra lépése után az anyja meggyilkolásában részes főurak egy részét börtönbe vetette, birtokaikat elkobozta, apja egykori híveivel való leszámolás keretében folytatta a birtokvisszaszerzést, majd jelentős létszámú kun csoportot fogadott be az országba. E népszerűtlen intézkedések miatt feszült légkör alakult ki, ami megakadályozta a megfelelő intézkedések megtételét a készülődő tatár invázió ellen. A késve mozgósított magyar sereg rossz vezetése következtében 1241. április 11-én a muhi csatában vereséget szenvedett, és II. Frigyeshez, Stájerország hercegéhez (ur. 1230-1246) menekült. A herceg - helyzetével visszaélve - Bélát kincseinek és 3 dunántúli vármegyének az átadására kényszerítette. Miután a tatárok megszállták az országot, családjával tovább menekült Dalmáciába, Trau várában talált menedéket. A tatárok kivonulása után 1242-ben tervszerűen látott hozzá országa újjáépítéséhez. Királyi várakat építtetett, birtokadományokkal támogatta a várépítő nagybirtokosokat, fallal vette körül a városokat, visszahívta a kunokat, külföldi telepeseket hívott be. Családi kapcsolatok kiépítésével megbízható szövetségeseket keresett a tatárok ellen. Élete végén súlyos harcokat folytatott fia, István herceg (1239-1272) - a későbbi V. István - és II. Ottokár cseh király (ur. 1253-1278) ellen. 1264-65-ben fegyveres harc robbant ki apa és fia között, mely István győzelmével végződött. A rossz viszony továbbra is megmaradt, ezért a halálos beteg király, egykori ellenfele, II. Ottokár védelmébe ajánlotta családját. IV. Béla volt az első magyar király, aki a budai Várhegyen épült palotában rendezte be az udvarát. Budán letelepítette a domonkos rendet, pártfogolta a ferences rendet, kolostort építtetett a Nyulak-szigetén a domonkos rendi apácáknak és ide adta a később szentté avatott Margit nevű leányát. A két fián kívül még hét leánya volt, akik közül Margit a legnevezetesebb, boldogként tisztelik Kunigundát és Jolánt. IV. Bélát az esztergomi minioriták templomában temették el. (Larousse 1991.1k.281 o., MNL.3k.501. o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Május) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page