Normál kép: 701_800_pix_Oldal_29_Kep_0001.jpg | Méret: 770x468 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Nagy kép: 701_800_pix_Oldal_29_Kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 1637x996 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Képaláírás: A várnai csata Ismertető szöveg: A magyar tárgyú kép a "Várnai csata", melynek színes vázlata Budapesten van a Magyar Nemzeti Múzeum képtárában. A festmény egy történetileg feledhetetlen szomorú napját örökíti meg azon életre-halálra vívott háborúknak, melyeket századokon át változó szerencsével folytatott egymással a magyar nemzet és a török, melyek közül a leggyászosabb események közé tartozik a várnai csata. Hunyadi János diadalainak egész lánczolata fellelkesített egy ifjú királyt, I. Ulászlót, ki a pápával és több uralkodóval szövetkezve, 1443-ban nagy háborúra készült a török ellen, hogy azt Európából kiűzze. A szultán részéről tett fényes ajánlat és kedvező feltételek, melyek szerint a magyar korona kardcsapás nélkül kapta vissza elveszett melléktartományainak egy részét, elhárították a fenyegető veszélyt és a király tíz évre békét kötött és esküvel kötelezte magát a béke megtartására. A béke azonban nem tartott sokáig, mert a király udvaránál megjelentek a görög császár és az egyes olasz fejedelmek követei, kik a királyt minden áron a háború megkezdésére akarták birni, előadván, hogy arra itt az alkalmas időpont, mivel a szultán Ázsiában van elfoglalva s visszaérkezését az olasz hajóhad meg fogja akadályozni. A király nem kívánta esküjét megszegni, de Julián bibornok, a pápai követ, kijelentette, hogy a béke fentartására a töröknek tett eskü mindenképen érvénytelennek tekintendő, mivel már megelőzőleg ugyancsak esküvel kötelezte magát, hogy a szövetséges keresztényekkel közösen háborút indít a hitetlen törökök ellen. Ily módon a háború megindítását a király kimondta, s Hunyadival egy válogatott sereg élén 1444. szeptember havában megindult a török ellen, s Várnáig ellenállás nélkül haladt. Murád szultán meghallván a király hitszegését, Ázsiából visszafordult, az olasz hajóhad vezéreit megvesztegette s igy minden akadály nélkül átkelt a tengeren, maga előtt vitetvén a király esküvel megerősített békelevelét, mint a hűtlenség jelét. A két ellenséges sereg november 4-én találkozott, hogy döntő csatát vívjon. Hunyadi maga rendezte a csapatok elhelyezését és a csata menetét. A törökök voltak a támadók s ezek első támadásait a magyarok derekasan vissza is verték, úgy, hogy ez egyes török hadosztályok már hátrálni is kezdtek. Ekkor azonban felpezsdült a király ifjúi vére, elragadtatta magát harczvágya által, s Hunyadi János intézkedéseitől eltérve, a tartalék haddal belerohant a csatatűzbe. A küzdelemben lebukott lováról, mely alkalommal egy török janicsár halálos csapást mért rá, és a király fejét lándzsára tűzve, mint a diadal és győzelem jelét mutatta fel. Ez a jelenet döntő hatással volt a magyar hadseregre, mert a csapatokban megbomlott a rend, melyet újból helyreállítani Hunyadi János sem volt már képes. A csata elvolt veszve. A magyar sereg nagy része visszavonult ugyan a megerősített táborba, de ott sem volt képes a többségben levő török erőnek ellenállani, s elkeseredett küzdelem után felkonczoltatott. |
Kapcsolódó dokumentumok: Matejko : Matejko festményei : I. Ulászló magyar és lengyel király Matejko János: A várnai csata : Matejko János olajfestménye a Magyar Nemz. Múzeum képtárában. |