Képaláírás: Szerb királyi régensek
Bellimarkovics János. Dr. Risztics János. Protics Szilárd.

Ismertető szöveg: Bellimarkovics János 1827 január 1-én, Belgrádban született. Tanulmányait az ottani gymnáziumban és a liczeumban kitűnően végezte 1846-ban a szerb kormány Berlinbe küldte katonai kiképezés végett. Poroszországban egy ideig a hadseregben is szolgált. Visszatérvén Szerbiába, 1851-1859-ig mint a katonai akadémiának tanára működött. Ezen idő alatt kivált az 1858. évi szerb szkupstina munkáiban vett igen élénk részt, később pedig a kragujeváczi ágyúöntöde főnökévé neveztetett ki. Midőn pedig Belgrád a török pasa által bombáztatott Mihály fejedelem azzal bizta meg, hogy Szerbia határának fontosabb helyeit erődítésekkel lássa el. Bellimarkovics szervezte 1865-1868 közt a szerb hadseregben addig nem létezett utász (pionir) csapatokat. Midőn 1868-ban hadügyminiszter lett, egyúttal a közlekedési miniszter teendőit is végezte. Neki köszönheti Belgrád a mai kalimegdani szép parkot, sok országútat és hidat is építtetett. Kiszelavoda és Bukovicska-voda fürdőket is ö virágoztatta fel.
Bellimarkovics János tábornok, a szerb királyi régensség harmadik tagja, hazájának újabb átalakulásában mint politikus és mint hadvezér szintén kiváló szerepet játszott. Midőn 1876-ban Szerbia és Montenegró között a szövetség megköttetett és a két kis szerb állam harcza a nagy és még mindig hatalmas Törökország ellen elkezdődött, Bellimarkovics Miklós montenegrói fejedelem táborába küldetett, mint Szerbia képviselője és ott maradván az egész hadjárat alatt, a harczokban, mint egy nagyobb szakasznak parancsnoka vett részt, hanem oly jeles katonának is bizonyult, hogy Miklós fejedelem a kis ország legnagyobb kitüntetésével, az Obilics-féle díszjelvénynyel tüntette ki. 1877 deczember második felében Bellimarkovics az egész szerb hadseregnek, mely Szerbia délkeleti határain volt összpontosítva, fővezényletével bízatott meg és azt rövid idő alatt egyik győzelmes csatából a másikba vezette. Bellimarkovicsot hadvezéri sikeres működése miatt Milán király a Takova-rend nagykeresztjével, II. Sándor orosz czár pedig a Szent-Szaniszló rendjel első osztályával tüntette ki. A háború után Bellimarkovics nyugalomba lépett, mig aztán 1889-ben Milán király regens-nek nevezte ki. Mielőtt regenssé lett, a szerb liberális pártnak kiváló embere és Mihály metropolitának olyannyira hive volt, hogy az egész idő alatt, mig e metropolita Szerbiából száműzve volt, se templomba nem járt, sem a házi szentjét nem ünnepelte, s ez idő alatt született gyermekeit nem kereszteltette meg.
Risztics János 1831-ben született, Szerbiának régi fővárosában, Kragujeváczon, a hol atyja szegény paraszt ember volt. Eisztics, mint kiváló tehetségű tanuló, a szegény diákok szívós kitartásával bevégezvén 1847-ben a belgrádi főiskola tanfolyamát, Szerbia kormánya által 1849-ben Németországba küldetett, hol a berlini és heidelbergi egyetemeken a philosophiai és állami tudományokat hallgatta 1852-ben a heidelbergi philosophiai fakultáson tudori czímet nyert. Ez idő alatt a fiatal szerb tudós német nyelven két könyvet írt. Az egyiknek a czime :"Szerbia szellemi és erkölcsi létének rövid vázlata" (1850), a másik pedig "A szerbeknek újabb irodalmi története."
Risztics visszatérvén Szerbiába, 1854-től 1860-ig előbb a közoktatási, később pedig a külügyi minisztérium hivatalnoka lett, s hivatalos teendőin kivül tudományos és irodalmi dolgozatokkal is foglalkozott. Tulajdonképen csak 1861-ben lépett a politikai pályára, midőn a szerb szkupstina (országgyűlés) titkárává választatott meg.
Midőn Risztics 1868 június 24-én Milánt, a serdülő trónörököst, Parisból Belgrádra hozta, az akkori nagy szkupstina őt Blaznavacz tábornok mellett második királyi régensnek választotta. Szerbiának 1868-ból származó alkotmánya legnagyobb részben a Risztics müve, s általában az akkori regensség minden fontosabb állami és diplomácziai tényének Risztics volt az értelmi szerzője.
Milán király uralkodása alatt Risztics három izben vezette Szerbiának külügyeit és pedig 1872-1873 és 1876-1880 és utolsó izben az 1888-ik évben.
Protics Szilárd 1831 szept. 29-én, Pozsareváczban született. Az alsó gymnázium osztályait Belgrádban bevégezvén, 1848-ban ö'nkénytesen a szerb hadseregbe lépett, melyből aztán 1850-ben az újonnan alkotott belgrádi katonatisztképző akadémiába helyeztetett át. Ez akadémián tanulmányait kitűnő eredménynyel bevégezvén, 1855-ben az állam költségén Poroszországba küldetett, s Berlinben a katonai mérnöki tanfolyamot hallgatta s azután mint szerb katonatiszt, egy ideig Danzigban, később pedig a belga hadsereg egy utász szakaszában hosszabb ideig szolgált. Külföldi tanulmányai és katonai gyakorlatai után a szerb hadsereg kebelébe visszatérvén, a katonai pályán gyorsan emelkedett s 1876-ban az első szerb-török háborúban Alekszinacz város és erősített környéke hősies védelméért, közvetlen a sumatováczi csata után, tábornoknak neveztetett ki.
1873-ban Szerbia hadügyminisztere lett. Szerbiának Törökország ellen másodízben viselt háborújában, 1877-ben, Protics mint a fő-hadparancsnokság táborkarának főnöke működött, s királya a sikeres háború után nagy kitüntetésekkel halmozta el és fő udvari marsaljává nevezte ki. E hivatalából Protics rövid idő múlva feltűnő módon előbb Nisbe, későbben pedig Negotinba küldetett parancsnoknak, 1883-ban pedig nyugalomba helyeztetett.
De Szerbiában akkor már az állami viszonyok egyrészt a kormányon levő haladó-pártiak viselt dolgai, másrészt meg Milán király szomorú családi ügyei miatt az alkotmányos útról letérve, odáig jutottak, hogy Milán király nem tudván, és talán nem is akarván a bonyolult helyzetből kiszabadulni, leköszönt és leköszönése előtt egykori bizalmas emberét, - a liberális Risztics mellé a konzervatív pártnak kiváló férfiát, - Protics Szilárd tábornokot második régenssé nevezte ki.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. augusztus 2.)