Képaláírás: Menyasszonytáncz. - Roskovics Ignácz rajza.

Ismertető szöveg: ... Félóra múlva újra együtt van a társaság, s megkezdődik a hajnalig tartó táncz, őszi nászban az udvaron, farsangon a szobában.
A táncz örök "csárdás", ma már rövid lassú, hosszú friss régebben megfordítva volt. A szép, sarkantyú-pengető, daliás, komoly lassú-magyar feledésbe kezd menni. A sűrű gomoly alatt döng a föld, ritkán padló, kurjantás kevés. Dobognak fáradatlanul. Természetesen mindenkinek megvan a maga kedvelt tánczosa, a kit kendő-nyujtással vagy ujjánál fogva visz a tánczba, de azért bőven kijut a tánczból mindenkinek. Nagy sértés volna a gazdára, ha valamelyik leány-vendég sokat ülne.
Versengés, összekoczczanás, ízetlenség ritka. Káromkodás, - melyhez a közönséges ember örömben és haragban egyaránt folyamodik, - kivül marad a kapukon. Esztendők múlnak el, mig egy összeütközés felmerül, a minek aztán nagy a hire a gazda szégyene az, de főként a násznagyé. Mert a násznagy egy tisztességes lakodalomban diktátori tekintély. Ott ül az asztalfőnél a sarokban, környezve az éltesebb vendégektől tartja őket szóval, a maga és mások élettörténetéből vagy régi időkből vett eseményekkel.
A mulattatási eszközök legkönnyebbje természetesen a pohár lévén, sűrűn töltöget. Azt nem veszi észre, hogy az "érdemes vendég" csak foghegyen kóstolgat, mig ő maga körömig ürítget: nem csoda hát, ha csakhamar elbágyad. Mindegy! csak nyelvén látszik meg, nem egyszersmind a lábain is, mivel ő a násznagysarokból ki nem kél.
Alkonyatkor egy negyedórányi szünet asszonyok, férfiak haza tekintenek körülnézni, s gyertyagyújtáskor újra kezdődik a táncz. Hétkor vacsora de már csak az öregek ülnek asztalhoz. Vacsora után újra táncz.
Tizenegy óra felé falatozás megint. Hideg sültek kerülnek az asztalra. Majd jönnek a leányos ház vendégei. Mindkét kezük telve süteményes tálakkal, boros üvegekkel. Egy közülök kendőbe fogva hozza a menyasszony fejkötőjét, a ki eddig pártásan vagy koszorúsán tánczolt.
Most a menyasszony kimegy a kis-házba, honnét ez alkalomra mindenkinek ki kell takarodnia. Két szakértő asszony marad csak, a kiknek segítségével feltűzik a fejkötőt. Baja környékén a kontyfeltétel másnap délre marad, s kevesebb számú rokonok jelenlétében megy véghez. (Itt a kontynak a menyasszony haja is áldozatul esik részben, a konty alakja ugy kívánván.) A vőfély bevezeti a felkontyolt menyasszonyt, s ezen szavakkal: "Egy idegen személyt hoztam, fogadják kigyelmetek szeretettel: jó asszony, szép asszony, fiatal, jó tánczos próbáld meg csak komám", a vőlegény kezére adja. A czigány rárántja, és kezdődik a menyasszony-táncz, az igazi.
De szegény vőlegény alig fordulhat kettőt a párjával, már megcsörren a tányér. Az asztal sarkán e czélra kitett tányérba az első vőfély belevet egy marok pénzt s ezzel magához váltotta a menyasszonyt. 0 sem soká örülhet azonban a pénzéért, újra csörren a tányér, s a legszebb ugrás közben elkapják az orra elől. Uj meg uj csörrenések, s a menyasszony egyre más és más kézre kerül. Legények törik magukat, öregek ürítik a zsebet, a menyecske járja fáradatlanul, nem bánná, ha hajnalig így tartana, mert az a pénz, a mi a tányérra gyűl, mind az övé. De nem tarthat hajnalig, mert íme a vőlegény egy igazi marok pénzt, még pedig igaz tallérokat vet a szerény hatosok és "vasak" közé, mint ha szét akarna ütni a bitorlók között. Szét is üt. Kézre kapja a menyasszonyát akkor leül mindenki, csak ők lengenek szépen, édesen, boldogan a szoba közepén, ketten, mig végre a czigány véget vet ennek is, azzal, hogy a frissnek végét szakasztja és a Rákócziba csap át. Nevezik ezt a tánczot "rosta-táncz"-nak is, mert néhol a pénz elfogadására rostát tesznek az asztalra. A menyasszony-tánczot felváltja a családi táncz, mikor az örömapák és örömanyák, sőt még ezeknek szülői is járják a "kállai kettőst" "öregösen, hegyösen". Nagyasszonyom perdül, mint egy tegnapi menyecske, és nagyuram, izzadva bár, de mégis megforgatja a testes nász-asszonyt, majd magára hagyja, ugy járja a toborzót, közben-közben nagyokat csap a bütykös térdén, sőt, ha nagyon dicsérik a tánczát, még a csizmája orrát is megfricskázza. A példa ragadós. Az öregek után a fiak, menyek, unokák, dédunokák kapaszkodnak össze, s a vendégsereg sarokba-félre vonulva szemléli, a mint egy-egy terebély fa ágaival, lombjaival, virágaival és bimbóival együtt járja a patriarkhális tánczot, a régit. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1888. deczember 30.)