Normál kép: okt3_18.jpg   Méret: 770x996 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Nagy kép: okt3_18_nagykep.jpg   Méret: 795x1028 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 1961. LISZT FERENC (I.)
Liszt F. (1811-1886) születésének 150. évfordulója alkalmából.
Mélyny. 12 : 11 1/2 F. fog.
T.: Bokros Ferenc és Zsitva Szabolcs (60 fill. és 2.-Ft). Bokros Ferenc
Névérték: 1 Ft
Á 1961. okt. 2.-1962. jún. 30.
PM 437 639 fog. 4 406
1850 1794 1 Ft Liszt szobor a Magyar Állami Operaházon 70,- 20,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Liszt Ferenc magyar zongoraművész, zeneszerző. Apai ágon elődei is a magyar állam polgárai voltak. Atyja - Ádám gazdasági tisztviselő volt Esterházy herceg birtokán, anyja - Anna Maria Leger osztrák iparoscsalád sarja. Házasságukból egyetlen gyermekük született: Ferenc. Apjától tanult zongorázni. Mint csodagyermek tűnt fel nyolcéves korában, - 1819-ben - Sopronban és Pozsonyban adott hangversenyeivel. 1820-ban a pozsonyi Eszterházy palotában Ferdinand Ries német zeneszerző virtuóz zongoraversenyével mutatkozott be. Négy magyar főúr hat évre ösztöndíjat biztosított zenetanulására. 1822-ben a család Bécsbe költözött és a támogatásnak köszönhetően Carl Czerny osztrák zenepedagógus zongora tanítványa lett, és Antonio Salieri itáliai zeneszerző pedig bevezette a zeneszerzés elemeibe. 1823. áprilisában tartott matinéján Ludwig van Beethoven (lásd III.26.) is jelen volt. 1823. őszén atyjával Párizsba költözött, ahol magánúton Ferdinando Paer olasz zeneszerző vállalta zeneszerzés-oktatását. Koncertezett Londonban, francia és svájci városokban, hangverseny kőrútjait mindenütt siker kísérte. Műsorain többnyire népszerű operákra írt ábrándjait mutatta be. 1827-től édesanyjával élt, arisztokrata családoknál volt zongoratanár. 1830-31-ben megismerte Louis Hector Berlioz francia zeneszerző (lásd III.8.) zenekari technikáját, Frederic Francois Chopin lengyel zeneszerző (lásd II.22.) zongora-költészetét és Niccolo Paganini itáliai hegedűművész hegedűsvirtuozitását. Ezt követően ismerkedett meg első nagy szerelmével Charles d'Agoult gróf feleségével Marie de Flavigny-val, írói néven Daniel Sternnel. 1835-ben Svájcban telepedtek le, szerelmükből 3 gyermek született: Blandine, aki III. Napoleon francia császár (ur. 1852-1870) utolsó miniszterelnökéhez, Emile Ollivierhez ment feleségül, Cosima, aki Hans Guido von Bülow német zongoraművésznek, majd Wilhelm Richard Wagner német zeneszerzőnek (lásd V.22.) lett a felesége, és Daniel, aki nagyon fiatalon meghalt. 1835-1839 között bejárta Svájcot és Olaszországot. A festői táj hatását Zarándokévek című zongoradarab-sorozatában örökítette meg. Az 1838-as pesti árvíz után a károsultak javára több hangversenyt adott. 1839-bern gyermekeivel visszaköltözött Párizsba. 1847-ben oroszországi hangversenykörútján megismerte az új orosz alkotói műhelyeket, valamint Kijevben későbbi élettársát a lengyel származású Carolyne Ivanovskát, aki Sayn-Wittgenstein herceg felesége volt. A zongoraművészi pályát ekkor váltotta fel zeneszerzőivel. Az 1848-tól a weimari udvari színház karmestere lett. Zeneszerzői stílusa lehiggadt, kevesebb gondot fordított a külső csillogásra és inkább a hangzásvilág megújítása érdekelte. Wagner és Berlioz zenekari stílusa hatott rá, és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfónikus költemény műfaját. Mint pedagógus, a világ minden részéből érkező tanítványait a zongora újfajta technikájával ismertette meg. A hercegné 1860-ban Rómába költözött, ahova 1861-ben Liszt követte. 1857-62 között született A Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, melynek saját vezénylésű pesti bemutatója után, mely 1864. augusztus 15-én volt, magyar kapcsolatai újra felelevenedtek. Felkérést kapott az 1867-es I. Ferenc József (lásd XI.21.) és Erzsébet (lásd IX.l0.) koronázási ünnepi mise - Missa coronationalis - megírására. Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Pest között megosztva töltötte. A magyar kormány javaslatára 1871-től királyi tanácsosi címet és évjáradékot kapott. 1873-ban, ötvenéves művészi jubileuma tiszteletére ünnepségsorozatot rendeztek Pesten. Miután írásba foglalta a létesítendő Zeneakadémia irányelveit, az 1875-ben megalapított intézmény elnökévé nevezték ki. Fényes pályája állomásait az egy témára épült zongoraversenyek, a h-moll szonáta vagy a Faust szimfónia jelentik. Az utolsó szakaszban születtek az Elfelejtett keringők, a vad és nyers Csárdások. Jelentős művei még: zenekari művek közül az I. és II. Mefisztó-keringő, Prométheusz, Prelűdök, Hungária, Dante-szimfónia, Rákóczi-induló; zongora művek közül pl. Magyar rapszódiák, Magyar történeti arcképek; oratóriumok közül Szent Erzsébet legendája, Krisztus; egyházi zenék közül a Koronázási mise, Requiem stb. Egyénisége sokoldalú hatással volt mind a kortársakra, mind az utókorra. A XIX. századi európai zene legnagyobb hatósugarú személyiségévé lett. (Brockhaus:Zenei L.1984.2k.427 o., Larousse 1992.2k.710 o., Révai N1.12k.785 o., MNL.12k.174 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Október) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page