Normál kép: okt2_02.jpg   Méret: 770x1000 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Nagy kép: okt2_02_nagykep.jpg   Méret: 1035x1344 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 1974. FESTMÉNYEK (XII.) - XIX. ÉS XX. SZÁZADI MAGYAR FESTŐK MŰVEI, AKTOK
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/4 F. fog.
Névérték: 1,50 Ft
Á 1974. aug. 27.-1975. dec. 31.
PM 570 000 fog. 6 258
2973 2972 1,50 Ft Lotz Károly: Fürdő után 40,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Lotz Károly magyar festő. Német apa és magyar anya gyermeke volt. Apja halála után, 1842-ben települt vissza a család Magyarországra. Marastoni Jakab itáliai származású magyar festő pesti festőiskolájában kezdte, majd Weber Henrik magyar festőnél folytatta művészeti tanulmányait. 1852-ben Bécsben tanult tovább Karl Rahl osztrák festő magánfestőiskolájában. 1857-ben már segédkezett mesterének fal- és mennyezetképek elkészítésénél. Eleinte reneszánsz, majd velencei késő barokk festőket, főként Giovanni Battista Tiepolót (lásd III. 27.) idéző művészetét tökéletes technikai tudás jellemezte., Első alkotói korszakához romantikus tájképek és népéletképek kapcsolódnak, mint pl. a Parasztlakodalom, Zivatar a pusztán című képei, de témái közt az 1848-as szabadságharc emléke is megjelent. Később - barátai hívására és a várható megrendelések reményében visszaköltözött az 1860-as évek elején Magyarországra. 1863-ban a vörösvári Erdődy-kastély allegórikus lunettáit festette, 1864-ben a Vigadó és a Nemzeti Múzeum lépcsőházának frizkompozícióit, illetve freskóit készítette. Az 1880-as évektől stílusa könnyedebbé és színesebbé vált. Abban az időben készült az új Városháza közgyűlési terme, Divatcsarnok emeleti terme, a Keleti pályaudvar Than Mórral. 1884-ben az Operaház nézőterének mennyezetét készítette, ahol kör alakú mezőben az Olümposz isteneit ábrázolta, a sokalakos falfestmény művészetének csúcspontja, egyben ars poeticája. 1887-től dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének két freskótriptichonján, melyen a magyar történelem nagyjait ábrázolta. Ez a témakör egyházi megbízatásaiban is megjelent a Than Mórral készült Ferencvárosi-templom munkáiban, a Székely Bertalannal (lásd V.8.) készült pécsi dóm két kápolnájában és a Mátyás-templomban. Élete utolsó évtizedének számottevő munkái a fővárosi Kúria, ahol Justitia diadala című freskóját készítette, 1901-ben fejezte be az Országház neobarokk mennyezetfreskóit, mint Magyarország apoteózisa és a Törvényhozás apoteózisa. 1889-90-ben készült a tihanyi apátsági-templom mennyezetképe és a Bazilika mozaikképe. Utolsó nagyszabású műve a budai királyi palota Habsburg-termének utóbb elpusztult allegorikus mennyezetfreskója, mely 1901-1904 között készült. Az előbbieken kívül még számtalan fal- és mennyezetfreskót készített, melyekről elsősorban a budapesti középületek tanúskodnak. Sok mitológiai kompozíciója, arc-, táj- és életképe között néhány tónusos vászon is található. Érzékies női aktjainak hosszú sorozata gyöngyházszürke fényben ragyog. Legtöbbször feleségét és leányait köztük is Kornéliát - Lotz Kornélia fehér ruhában - örökítette meg. 1882-től a Mintarajziskola, 1885-től a Női Festőiskola, 1887-től a II. Festészeti Mesteriskola tanára, a Nemzeti Szalon egyik alapító tagja volt. Igen fontos szerepe volt a magyar nemzeti falképfestészet megteremtésében. (Révai N1.112k.862 o., Műv.L.1967.3k.113 o., MNL.12k.248 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Október) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page