Ismertető szöveg: 1990. A MAGYAR NYELV MEGÚJÍTÓJA: KAZINCZY FERENC
(1759-1831)
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Á 1990. júl. 18.-1992. dec. 31.
P 901 300 fog. 4 600
4049 4097 8 Ft Portré 60,- 20,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Kazinczy Ferenc magyar író, irodalomszervező. Kazinczy Lajos aradi honvéd ezredes apja. 1769-től a sárospataki kollégiumban tanult, és még nem fejezte be tanulmányait, amikor megírta, majd 1775-ben kiadta a Magyar orszag geographica az az földi állapotjának lerajzolása című munkáját. 1777-ben Pesten és Bécsben járt, majd Kassán volt törvény-gyakornok. 1784-től a szabadkőművesek közé tartozott. 1784-86-ban abaúji aljegyző, 1786-91 között iskolafelügyelő volt. 1788ban Kassán indította meg Baróti Szabó Dávid költővel és Batsányi János költővel (lásd V.12.) a Magyar Museum című folyóiratot. Vitába keveredett Batsányival, ezért kivált a szerkesztők közül és új folyóiratot szerkesztett Orpheus címmel 1789-ben. 1791-től Hajnóczy József jogtudóssal került baráti kapcsolatba. 1794-ben kapta meg a jakobinus kátét, megismerkedett Szentmarjay Ferenc politikussal. A Martinovics-féle összeesküvéssel való kapcsolata miatt 1794. december 14-én letartóztatták, 1795-ben halálra ítélték, majd büntetését fogságra enyhítették. 1801-ig tartották fogságban Spielbergben, Kufsteinben, majd Munkácson. Ezekre az évekre a Fogságom naplója című művében emlékezett. 1806-tól Széphalomról irányította a magyar irodalmi életet. Családi perek, anyagi gondok miatt kénytelen volt könyvtárát eladni. A kor szinte minden vitájában részt vett. Stílusát, ízlését a klasszicizmus határozta meg. Merev felfogása távolította el Berzsenyi Dánieltől (lásd V. 7.) és Kölcsey Ferenctől. Programszerű részvétele a nyelvújítási harcban, elsősorban 1811-ben megjelent Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményével és Vitkovics Mihály barátomhoz című verses levelével a nyelvújításnak is új lendületet adott. Fő törekvése a magyar stílus megújítása, a provincializmus visszaszorítása volt. Nyelvújítási harcban a neológusok vezéralakja lett, és írótársai ellenérzését is kiváltotta. Az 1813-ban megjelent Mondolat mind a nyelvújítást, mind Kazinczyt támadta. 1815ben Szemere Pál költővel együtt válaszolt a Felelet a Mondolatra címmel. A békesség megteremtése érdekében módosító nézeteit 1819-ben az Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél című munkájában fejtette ki. E küzdelem elvitathatatlan érdeme volt a magyar szókészlet bővítése, bár Kazinczy törekvése elsősorban az ízlésreform volt. Kompromisszumos megoldása máig is ható érvénnyel fogalmazza meg a nyelvművelés feladatait. 1820-tól a Zemplén vármegyei levéltárat rendezte. 1828-tól részt vett Pesten a Magyar Tudós Társaság létrehozásának előkészítésében. Az 1820-as évektől kezdve, a romantika erősödésével Kazinczy szerepe és jelentősége csökkent. Szépirodalmi alkotásai közül kiemelkedik Pályám emlékezete és Az én életem című írásai. A magyar felvilágosodás és nyelvújítási küzdelem legnagyobb hatású alakja volt. (Larousse 1992.2k.375 o.,Világir.Kisencikl. 1976.1k.578 o., MNL.l0k.687 o.))(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Október) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)