Képaláírás: Forgách Zsigmond
Ismertető szöveg: Míg testvére IV. Ferenc egyházi pályán emelkedett a legmagasabb fokra, addig Zsigmond polgári pályán törekedett ugyanezen cél felé. 1583-ban Báthori István lengyel király udvarába került. 1599-ben már királyi tanácsos, 1603-ig protestáns, ekkor Pázmány Péter hatására katolizált. 1604-ben főpohárnokmester, 1606-ban országbíró, 1611-ben Felső-Magyarország főkapitánya, Sáros, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja lett. 1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthori Gábor ellen. 1618. május 16-ától nádor, 1619-ben színleg a győzelmesen előnyomuló Bethlen Gábor mellé állt, de összeköttetésben maradt II. Ferdinánddal is, majd nyíltan átpártolt hozzá. (Forrás:wikipedia)
"Megbízatása foytán amaz 1611-ben be is vonult Erdélybe, s Gyula-Fehérvárt csakhamar elfoglalva, Báthoryt Szebenbe szoritotta, ki már kész volt a megadásra, és a békesség
megkötésére, midőn váratlanul a töröktől jelentékeny segédsereget nyert, melynek következtében nem mert többé Forgách összeütközni elhatalmasodott ellenével, anynyival is inkább, miután seregében Báthory pénze által titokban eszközlött elégületlenség is mutatkozott, azért jobbnak látta a vissza-vonulást. Annyit azonban mégis elért erélyes föllépésével, hogy a fejedelmet sokkal hajlandóbbá tette a béke elfogadására,
ugy hogy az még ugyanazon évben Tokajban megköttetett. "
(Forrás:Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 38. sz. )
|