Képaláírás: Elmerengve. - Ettore Tito festménye.

Ismertető szöveg: Alig van más nemzet, a melynek művészei olyan nagy előszeretettel festenék a saját nemzetük életéből vett jeleneteket, mint az olasz. Más országok művészei, közöttük a mieink is, szeretik képtárgyaikon a változatosságot; rendesen az újdonság, a szokatlan és ismeretlen képtárgyak kötik le figyelmüket. Nem így az olaszok. Ha egy olasz festő Rómában született, ott élt és tanúlt, akkor alig van rá eset, hogy csak egy várossal is tovább keresse akár első, akár későbbi képtárgyait. A szülőváros sajátságainak beható ismerete, a környezet, melyben a művész naponta mozog, olyan közvetlen erővel nyernek kifejezést művein, mint idegenén talán soha. Ettore Tito, kinek egyik sikerűlt művét itt bemutatjuk, kiváló helyet foglal el a mai olasz festők közt. Velencze szülötte, ott nőtt fel s évek óta állandóan ott él; a velenczei élet legkitünőbb ismerője. Nincs kiállítás, melyen részt ne venne; nálunk is állandó vendég. Kedvencz képtárgyai a velenczei varróleányok, a veszekedő vagy nevető gyümölcsös kofák, a szűk utczákban tréfálkozó halárusok. Nagy élethűséggel tünteti föl e népies alakokat. A ki valaha csak egyszer látott is velenczei varróleányt, azonnal ráismer mostani képén a minden izében kitünően jellemzett "sartorellá"-ra, a hogy e lányokat olaszúl nevezik. Az érdekes alak gondolatokba elmélyedve tekint maga elé; fejét a velenczei nőket nagyon is jellemző, fülre fésűlt dús fekete haj diszíti, szegényes ruházatát a mindenféle színekből összeállított kendők takarják el némileg. Kedvencz virágát, a szegfűt szájában rágcsálja szórakozottan, mintha semmi becse sem volna előtte a virágnak. Ez az az igazi velenczei varróleány, akit már számtalanszor megörökített a művész olyan kitünő művészi jellemzéssel, mint ezen a mostani képén is. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 7.)

Ettore Tito (1859-1941) olasz festőművész, legismert festményei korabeli életképek és tájképek, főleg Velence és környékéről.