Normál kép: 1898_Oldal_062_c.jpg   Méret: 660x1004 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Ustane Kóri tánczosnő. (Barbieri Antonia.)
A «She» czimű új balletből. - Uher Ödön fényképe.

Ismertető szöveg: She.
- A magyar kir. operaház újdonsága. -
Magyarosan, a hangzása szerint "si"-nek kellene írni azt a szót, mely angolban "she"-nek írva azt jelenti: "ő". Ezt a szót pedig azért használta angol regényének czíme gyanánt Rider Haggard, mert világhirre jutott könyvében egy afrikai királynőről szól, a kit alattvalói merő tiszteletből átallanak nevén említeni, s ha "ő" róla beszél valaki, tudják, hogy csak a felségről lehet szó.
Ez a királyné, mondjuk szintén: She, rendkivül szép, de egyszerű leány volt ezelőtt pár ezer évvel s a trónra jutását csak annak köszönhette, hogy elég bátor volt megfürödni egy csodálatos lángtengerben: az "élet tüzében", a mi változatlanná, el nem múlóvá tette ifjúságát, életerejét, bűbájos szépségét. Történt egyszer, hogy Kalykrates egyiptomi pap megszöktette kedvesét, Isis papnőjét, s hosszas bolyongása után fiacskájukkal She királynő útjába kerültek. Ez a Kalykrates volt az első férfi, a ki az uralkodónő szivét lángra lobbantotta. She mindent megkisértett, hogy Kalykratest meghódítsa, de az elfordult tőle. A királynő erre iszonyú fájdalmában és szégyenében felindulva, leszúrja a bálványozott férfit. A kétségbeesett özvegy megesketi fiát, hogy ő, vagy ivadéka halálos boszút áll a gyilkoson. Elmúlik kétezer év. Az egyetlen szerelmét még mindig sirató, még mindig ragyogó szép She meglátja, hogy közeledik országához Kalykrates utolsó ivadéka és hű képmása, Leo, messze Angolországból. De hajótörést szenved s a tenger épen Kór tartomány partjára veti ki, a hol a bolyongó Leo hamar ráakad a királynőre és már-már meghódol az új szerelemre gyúlt She igéző bájainak; de az utolsó perczben, mikor She őt is az "élet tüzében" fürdésre akarja birni, hogy együtt örülhessenek egymás örök ifjúságának: Leóban fölébred az erkölcsi erő, az őseitől reáhagyott büntető akarat, leszakítja She eleven övét: Isis kígyóját - s erre She varázsos életereje megszünik, a gyilkos asszony holtan rogy Kalykrates ivadékának lábához.
Ezt a röviden elmondott történetet az angol iró gazdag képzelettel, a déli égalj természeti szépségeinek leirásaival, regényhőseinek érzésvilágát és meglepő kalandjait rendkivűl érdekesen festve, beszéli el; nem csoda, hogy egy-egy, szinházi légkörben élő fiatal irónkat és festőnket is föllelkesítette. Az egyik Beer József operaházi tisztviselő, a ki elbeszélő író, de "A nappal és éjjel" czimű ballet meséjét is ő költötte; a másik a művészetéről külföldön is ismert Kéméndy Jenő, a ki festményeinek szinharmóniáját átvitte már a szinpadra is, mióta operánknak scenikai felügyelője s a jelmezek és általában az úgynevezett "kiállítás " tervezője, rajzolója. De R. Haggardnak ("Ö" czímmel magyarul is megjelent) regénye megragadta Mader Raoul teremtő képzeletét is, s a "Piros czipő" czimü ballet zeneszerzője örömmel fogadta azt a tervet, hogy a "She" pompás tartalmát színdarabbá, némajátékká dolgozzák fel s Mader a drámai és tánczzenét költse hozzá. Igy született meg az a darab, melyet az eredeti R. Haggard-féle műnek "She" czimével a magyar kir. operaház február 5-én mutatott be.
Megvan benne úgyszólván mindaz, a mi a nagy közönséget szinházba vonzza: szebbnél szebb látványosság; meséjében értelem és egység, de van erkölcsi tanúlság is, s ha épen valaki a szenvedély pusztító hatalmát, a bűn megtorlását keresi a pantomimikai balletben, ez is megvan benne, - s ezért a "She" nagyon sok divatos színpadi tánczkölteménynek fölötte áll; és ott van a bár nem új, de mindig kellemes magán- és csoporttánczok sűrű egymásutánja (a valaha Népszinházunknál működött és most Berlinből külön ezért itt járt Gundlach Lajos balletmester műve) s a folyton zengő, zsongó, vagy fölharsanó zenekar, melyet az emberi hang két izben is kellemesen vált föl: az első kép egyiptomi templomában a papnők karéneke, s a mostani kikötőváros terén fellépő frakkos, czilinderes néger minstrelek (énekes zenészek) furcsa férfinégyese.
Érdemes volna részletezni az Isis-templom pompáját a vakító fényben megjelenő haragos istennővel, a kikötő mindenféle nemzetiségű népének festői elvonulását és mozgalmas életét, a hajótörött Leo éhségét álmában kielégítő remek gyümölcsszüretet, (tánczoló ananász, stb.), a vadregényes sziklákat ábrázoló vándordíszletet, She tündérkertjét, a hol a kedves tánczukat lejtő régi görögök, renaissance-kori udvari nép, barokk szalonvilág, stb. felidézésével bizonyítja be She, hogy ezeket az időket ő mind átélte. Leginkább kimagaslanak a zene egyes számai közül a szerelmi igézetnek megnyitóul is fölhasznált dallama, She kigyóbűvölő tánczának, az egyiptomi istenitiszteletnek, a hajótörést sejtető közjátéknak híven kifejező, hol kaczér, hol ünnepi komolyságú, hol andalító, hol viharzó zenéje, a kecses és tüzes keringők, stb., a melyekben Mader karnagy mesternek mutatkozik. Feltűnő azonban, hogy a bemutató előadás közönsége, noha nem csupán Mascagni-féle lángelméket szokott ünnepelni, ennyi zenei és még inkább scenikai szépséget nem méltatott eléggé. Pedig a szerzők is, az előadók is, első helyen a czímszerepet megindítóan játszó Gaszner Boriska, olyan magas színvonalú és élvezetes műnek mutatták be az újdonságot, hogy a magyar földolgozású "She"-nek a külföldön is szép sikereket jósolhatunk. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 13.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page