Normál kép: 1895_Oldal_274_b.jpg   Méret: 726x938 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Laszkáry Gyula. Erdélyi fényképe után

Ismertető szöveg: Laszkáry Gyula ősrégi magyar nemes családból származik. A család elso ismert őse az a Latibor volt, ki 1255-ben IV. Bélától kapott királyi adományt. A Latibortól származó Laszkáryak törzsfészke a XVII. század közepéig Turócz-megye volt. Ekkor Laszkáry János az utolsó Terosy leányt (de Szalmatercs) feleségül vévén, megnyerte vele annak birtokait: Pribolyt és Szalmatercset is. Minthogy pedig a protestánsok üldöztetése miatt menekülnie kellett Turóczból, neje birtokán, a hontmegyei Pribolyon telepedett meg, hol háza és temploma nem sokára a honti és nógrádi protestánsok gyűlhelye lett; itt körfallal körülvett templomban tartották isteni tiszteleteiket és gyűléseiket. Azóta a család Hontmegyében lakott. Laszkáry István feleségül vette Szent-Iváni Eufrozinát Liptóból. E házasságból származott fia, Laszkáry Lajos, Hontmegye főszolgabírója, majd főpénztárnoka lett. E törhetlen jellemű hazafi az 1849-iki események után a közpályáról elvonult és feleségével, felső-szúdi Sembery Petronellával, gazdaságának élt és egyetlen gyermeke nevelésével foglalkozott. Ez egyetlen gyermeke, Gyula, az ev. egyháznak ez idő szerint ünnepelt fia, 1839 október 11-ikén született Hontmegyében, Alsó-Nyéken. Középiskolai tanulmányait részint Selmeczbányán, részint szülei házánál végezte. 1856-ban Budapestre adták szülei a Szonyi-féle intézetbe s itt mint magántanuló hallgatta a jogi és államtudományokat. 1859-ben élénk részt vett Hontmegyében a protestáns egyházak szabályozására kiadott császári pátens elleni mozgalomban. 1861-ben átvette anyai birtokának kezelését; Nógrádmegyébe, Romhányba költözött, s azóta állandóan egyik szerepvivoje volt a megye politikai életének. A szabadelvű pártnak eleitől kezdve tántoríthatatlan híve volt s buzgón működött szabadelvu eszmék érdekében úgy is mint megyebizottsági tag, úgy is mint a megye tiszteletbeli jegyzője. 1871-ben megnősült, feleségül vévén Ebeczky Tihanyi Borbálát, néhai Tihanyi Ferencz temesi gróf és valóságos belső titkos tanácsos leányát. Bár azután családja ügyei és birtokainak kezelése jobban elfoglalta idejét, soha sem vonult félre a közélettől. Műveltsége és ügyszeretete folyvást cselekvésre ösztönzé. S hazafias működését nemcsak Nógrádmegye méltányolta, hanem egyházmegyéje is, mely 1889-ben esperesség felügyelőjévé választotta. Mint ilyen, a legszorgalmasabb felügyelők egyike volt, s ha a vezetése alatt levő sok egyház közül bármelyiknek is szüksége volt reá, annak azonnal segélyére sietett. A zsinat megnyitásával ismét ott találjuk őt, mint a nógrádi esperesség követét s nem egy zsinati törvény az ő közreműködésének köszönheti létrejövetelét. [FORRÁS: Vasárnapi Újság https://epa.oszk.hu/00000/00030/02158/pdf/02158.pdf]


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page