Képaláírás: Ulm kapitulácziója.

Ismertető szöveg: Ulm egyetemváros Baden-Württemberg és Bajorország határán, a Duna partján. A város területe már az újkőkorszakban is lakott volt. Ulm első említése 854-ből származik. Barbarossa Frigyes emelte városi rangra 1164-ben. A 15. és 16. század volt Ulm egyik arany-korszaka, a városban előállított kiváló minőségű textilek gazdaggá tették a várost, mely a város művészeti életét is fellendítette. 1803-tól szabad birodalmi város, és Bajorországhoz tartozott. I. Napóleon az ulmi csatában legyőzte az osztrák csapatokat 1805-ben. A napóleoni háborúk után Württemberghez csatolták a várost. A lakosság száma a második világháború előtti években elérte a 100 ezret. A háború folyamán a bombázások elpusztították a városközpont 80%-át. Az újjáépítés folyamán igyekeztek a belváros történelmi képét megtartani. (Forrás: Wikipédia)

Bonaparte Napóleon francia tábornok, hadvezér, politikus. 1799-1804-ig Első Konzul, 1804-1814/15-ig I. Napóleon néven a franciák császára, az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja. A világtörténelemben a leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés máig élő ikonja. Eszméje Nagy Sándorét váltotta, aki Napóleon után a leghíresebb hadvezér még ma is a világon. Emellé mind a mai napig a leghíresebb francia, ugyanakkor leghíresebb korzikai is. A pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek Franciaország területére, lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Hogy soha ne térhessen vissza, a nagyhatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona-szigetre száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt. (Forrás: Wikipédia)