Normál kép: 13059477_f2dd71081.jpg   Méret: 770x1155 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 13059477_f2dd71081_nagykep.jpg   Méret: 800x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Szeged városának egyik országos hírű ipari különlegessége a papucs. A papucsról szóló nyelvtudományi kutatás azt állítja, hogy oszmán török eredetű szó,és nyelvünkben a hódoltság idején,a XVI. század második felében (1572) bukkan föl. Igen jellemző az Oklevélszótár egyik adata: calceamenta turcica,vulgo papuch (1591). Mindebből azt a valószínű következtetést vonhatjuk le, hogy a papuccsal a kényelemre törekvő török viselet egyik darabja korán meghonosodhatott a magyarság körében. A felkunkorodott orrú török papucs érdemel figyelmet, amelynek a hegyes, kissé felpördült orrú, régimódi szegedi papucs nyilván egyenes utóda. A papucs hazai múltjából ismeretes a gyulai papucs, amelyről a debreceni csizmadiacéhnek remekekről szóló artikulusa (16O4) tesz először említést. Ami a papucs szegedi múltját illeti, tudjuk, hogy egy Szegeden elhalt török, bizonyos Khoszrev bin Abdullah 1572-ből való hagyatékában szerepel egy pár papucs 18 akcse értékben. A Szegeddel szomszédos Martonos elöljárósága a pozsonyi kamarának többek között 5 bokor csizmát küld, és a deáknak egy papucsot kapcástul. Ismeretes az is, hogy Nagykőrös városa az 1647.esztendőben "magyar rendre való adózás" gyanánt sok pár papucsot kapcástul küld a királyi Magyarországra. A papucs előfordul a Hóbiárt basáról szóló helyi népmondában is. Eszerint a szegedi menyecskék a köztük legyeskedő basát papucsuk sarkával verték agyon. Egyébként régebben a pörlekedő szegedi menyecskék, kofák - ha már szóval nem tudták győzni - papucsaik sarkával szokták verni, papucsozni egymást. A Szegedi papucs hímzése az egyik legfontosabb jellegzetessége, ugyanis rajta a helyi mezei, Szeged környéki virágok tekintenek vissza. Fő motívuma a pipacs, amely általában középen helyezkedik el, mellette fellelhető a búzavirág, búzakalász és gyöngyvirág. A hímzés eredetileg kézzel készül. A Szegedi papucs készítése: A bársony felsőrészt kihímezve kapja a papucsos, ezután a megfelelő méretű talpat, talpbélést, talpbélésbevonót és a sarokbevonót kiszabja. Ezután a benedvesített talpra (marhanyak) kézzel a felsőrész fonákját felvarrja a talp húsoldalára (fordított varrottnak vagy unkervarrottnak nevezik ezt a speciális eljárást). Ezt követően kifordítja, azaz a színére fordítja a papucsot. Ezután kerül bele a talpbélés majd fára kalapálja. Következik a sarokbevonó, a sarok és a talp simítása mustával, a sarok felvarrása a talphoz -láncolás- utána a talpszél simítása fafütyülővel. (Forrás: www.szegedipapucs.hu)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page