Ismertető szöveg: Szeged városának egyik országos hírű ipari különlegessége a papucs. A papucsról szóló nyelvtudományi kutatás azt állítja, hogy oszmán török eredetű szó,és nyelvünkben a hódoltság idején,a XVI. század második felében (1572) bukkan föl. Igen jellemző az Oklevélszótár egyik adata: calceamenta turcica,vulgo papuch (1591).
Mindebből azt a valószínű következtetést vonhatjuk le, hogy a papuccsal a kényelemre törekvő török viselet egyik darabja korán meghonosodhatott a magyarság körében.
A felkunkorodott orrú török papucs érdemel figyelmet, amelynek a hegyes, kissé felpördült orrú, régimódi szegedi papucs nyilván egyenes utóda.
A papucs hazai múltjából ismeretes a gyulai papucs, amelyről a debreceni csizmadiacéhnek remekekről szóló artikulusa (16O4) tesz először említést.
Ami a papucs szegedi múltját illeti, tudjuk, hogy egy Szegeden elhalt török, bizonyos Khoszrev bin Abdullah 1572-ből való hagyatékában szerepel egy pár papucs 18 akcse értékben. A Szegeddel szomszédos Martonos elöljárósága a pozsonyi kamarának többek között 5 bokor csizmát küld, és a deáknak egy papucsot kapcástul. Ismeretes az is, hogy Nagykőrös városa az 1647.esztendőben "magyar rendre való adózás" gyanánt sok pár papucsot kapcástul küld a királyi Magyarországra.
A papucs előfordul a Hóbiárt basáról szóló helyi népmondában is. Eszerint a szegedi menyecskék a köztük legyeskedő basát papucsuk sarkával verték agyon. Egyébként régebben a pörlekedő szegedi menyecskék, kofák - ha már szóval nem tudták győzni - papucsaik sarkával szokták verni, papucsozni egymást. A Szegedi papucs hímzése az egyik legfontosabb jellegzetessége, ugyanis rajta a helyi mezei, Szeged környéki virágok tekintenek vissza. Fő motívuma a pipacs, amely általában középen helyezkedik el, mellette fellelhető a búzavirág, búzakalász és gyöngyvirág.
A hímzés eredetileg kézzel készül.
A Szegedi papucs készítése:
A bársony felsőrészt kihímezve kapja a papucsos, ezután a megfelelő méretű talpat, talpbélést, talpbélésbevonót és a sarokbevonót kiszabja.
Ezután a benedvesített talpra (marhanyak) kézzel a felsőrész fonákját felvarrja a talp húsoldalára (fordított varrottnak vagy unkervarrottnak nevezik ezt a speciális eljárást).
Ezt követően kifordítja, azaz a színére fordítja a papucsot.
Ezután kerül bele a talpbélés majd fára kalapálja.
Következik a sarokbevonó, a sarok és a talp simítása mustával, a sarok felvarrása a talphoz -láncolás- utána a talpszél simítása fafütyülővel. (Forrás: www.szegedipapucs.hu)
|