Normál kép: 8407235.jpg   Méret: 770x536 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 8407235_nagykep.jpg   Méret: 1024x714 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Az éti csiga (Helix pomatia) a csigák (Gastropoda) osztályának a tüdőscsigák (Pulmonata) rendjéhez, ezen belül a főcsigák (Helicidae) családjához tartozó faj. Őshonos a következő országokban: Ausztria, Belgium, Csehország, Kelet-Franciaország, Észak-Olaszország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Nyugat-Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Románia és a délkelet-európai országok. Betelepített faj a következő országokban: Svédország, Norvégia és Finnország középső és déli részei, ahová a középkorban a szerzetesek telepítették be ezt a csigát. Angliába a rómaiak vitték be, de csak a déli meszes vidékeken tudott megmaradni; manapság védett a szigetországban. Az éti csiga nem szerepel Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Az Európai Unió egyik természetvédelmi iratában ez a faj is benne van. Sok ember fogyasztja ezt a csigafajt, emiatt farmokon tenyésztik. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt - ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették. Az éti csiga télen és a forró nyári napokon dermedt állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga körül. A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. A pete nagysága 8,6 × 7,2 mm. (Forrás: Wikipédia)



A ribizli (Ribes rubrum) fehér vagy piros bogyókat termő cserje. Népies nevei: piros ribiszke, ribiszke, ribizke, piszke. A feketeribizli (Ribes nigrum) és a dísznövényként ültetett aranyribiszke (Ribes aurenum) egyaránt közeli rokona. Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát-medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. Kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket. A ribizli 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése úgynevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak. Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp, és gyümölcsbor készítésre is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát. Tartalmaz még: 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot kilogrammonként. A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak (pergola). A rendszeres gyomirtáson és a nagyon sok új hajtásnak a válogatásán kívül évente az elöregedő, már keveset termő ágak eltávolítását és csak a szükség szerint alkalmazott permetezést igényli. A Kárpát-medencében mindenütt termeszthető, de a nagyon napsütéses és teljes árnyékos helyeket nem kedveli. A forró napsütésnek erősen kitett helyeken levelei sárgulnak, majd el is hullanak. A napsütéses helyeken íze, aromája jobb, és cukortartalma is nagyobb lesz. A teljes árnyékot nem, de a magas páratartalmat kedveli. A legnagyobb teleket is jól bírja, tehát nem fagyérzékeny, de a tavaszi utófagyok azért kárt tehetnek benne. Megterem az agyagos és homoktalajokon is, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. A feketeribizlinél jobban elviseli a kevésbé savanyú, sőt a meszes talajt is. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat. Szaporítása fás dugványozással, tősarjak leválasztásával történik. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page