Normál kép: 1262280919.jpg   Méret: 770x548 Színmélység: 24bit Felbontás: 96dpi
Nagy kép: 1262280919_nagykep.jpg   Méret: 1418x1010 Színmélység: 24bit Felbontás: 96dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A búbos pacsirta (Galerida cristata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Európa mérsékelt övi részén, a Közel-Keleten, Közép- és Belső-Ázsiában és a Távol-Keleten, valamint Észak-Afrika nagy részén fészkel. Összesen 28 alfaja ismert. Magyarországon az általánosan elterjedt madarak közé tartozik, az utóbbi években megfigyelhető a városi lakótelepekre való behúzódása, költése is. A nyílt, rövid füvű élőhelyektől kezdve a félmagas, kórós növényekkel benőtt területekig, parlagon, füves ugaron, homokos területeken, ligetes helyeken, de akár trágyarakás, jószágállás, szemétdomb közvetlen szomszédságában is előfordul. Alkalmazkodóképességének szélsőséges eseteként említhető az épületek lapos tetején való fészkelése vagy a használatban levő villamossínek talpfái között két ízben is megfigyelt költése. Testhossza 17-19 centiméter, a szárnyfesztávolsága 29-38 centiméter, a tömege 37-50 gramm. Szürkésbarna alapszínű, hosszú, hegyes bóbitával, amely még lapítva is jól látható. Hátsó szárnyszegélye nem világos és a szélső farktollai agyagbarnák. Alsó szárnya és gyakran felső farkfedői is vörösbarnával árnyaltak. Csőre hosszú, hegyes, alsó éle egyenes. Hangja sokat szól. Leggyakoribb hangja 2-4 tagú, panaszos fütty, amelyek közül egyet vagy többet elnyújt, de azonos magasságban tart, pl: "trílípű" vagy "plü-tí-plű". Ez sürgető hívóhangként és alternatív énekként is szolgál, amelyet rendszeresen ismétel a territóriumon belül. Van egy vidámabb, nyávogóbb hangja is, amely lágy, de általában kissé megtört, felfelé hajló "dvúi", ezt gyakran röptében és ismételten hallatja: élesebb brssü hangot ad. Valódi éneke hosszú, és változatos, gyakran nászrepülés közben hallatja és sűrűn beleszövi panaszos, hajlítás nélküli füttyeit. Állandó madaraink közé tartozik. A fészek helyét a tojó választja ki. Változatos élőhelyének megfelelően fészke az egyszerű, alig bélelt kis gödörtől kezdve a jól megépített, sok anyagot tartalmazó alkotmányig igen sokféle lehet. A talajmélyedésbe, nagy fűcsomó vagy sűrűbb növényállomány tövébe kapart fészekgödrét száraz fűvel, vékony dudvaszárakkal, esetenként tollakkal is béleli. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. A téli hónapokban kizárólag a növényi eredetű, míg a fészkelési időben az állati táplálék dominál. Gyakran az országutak szélén, az autók által elütött rovarokat szedi össze. Ősszel és télen gyakran láthatjuk a jószágállások, trágyadombok gyomnövényeinek magvait szedegetni, valamint a gyomos, még szántatlan kukoricatarlókon, ahol tömegesen fordul elő a muhar és a kakaslábfű. Kemény téli időben, főleg nagy havazások után, teljesen a lakott helyekre húzódik és az utak szélén, szemétdombokon, baromfiudvarokban, kis és nagyüzemi állattartó telepeken keresgél élelmet. Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április-június között van. Magányosan fészkel. Fészekalja 3-5 (kivételesen 6), általában 4 fehéres, sötéten pettyezett tojásból áll, melyet fűből készült fészkébe rak. A tojásokon csak a tojó kotlik 12-14 napig, a hím közben kiemelkedő ponton vagy a levegőben keringve énekel. Fiókái 9-11 naposan kelnek ki. Mindkét szülő eteti őket. 11-13 naposan már elhagyják a fészket, de 2-3 napig még vissza-vissza térnek. 15-16 napos korukban kezdenek repülni, 18 naposan már jól repülők. A család, a második költés után a fiókák önállóvá válását követően is sokáig együtt marad. A párok télen is összetartanak. Magyarországon rendszeres fészkelő. Teljes európai állományát napjainkban 2,1-14 millió párra becsülik, míg hazánkban 50-60 ezer pár költ. Országosan elterjedt, gyakori madár. Védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Európai állománya Horvátország, Románia, Bulgária, Oroszország és Magyarország kivétel mindenütt fogyatkozik, ezért az ún. csökkenő állományú fajok kategóriájába tartozik. Hazánkban gyakori, jó alkalmazkodó képességű madárfaj, mely egyelőre nem igényel különösebb védelmi intézkedéseket. Ellenségei közül a települések környékét végigportyázó házi macskák és az állattartó telepek, szemétdombok környékén gyakori patkányok említendők, melyek fészekaljak, fiókák elpusztításával okoznak kárt. Télen a talajra szórt kukoricadarával, rostaolajjal vagy egyéb, apró magvakkal etethetjük, segítve áttelelésüket. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page