Normál kép: farkasreti_renyi_a.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_renyi_a_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 6/1-1-31

Ismertető szöveg: Rényi Alfréd matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1949, r. 1956), Kossuth-díjas (1949, 1954). Anyai nagyapja Alexander Bernát volt. Felesége Rényi Kató matematikus. Tanulmányait Budapesten végezte, érettségi után megnyerte a görög tanulmányi versenyt, és az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat rendszeres évi tanulóversenyén matematikából dicséretet nyert. A budapesti egyetemen Fejér Lipót tanítványa volt 1940-től, de tanulmányait munkaszolgálata miatt félbe kellett szakítania. A II. világháború befejezése Budapesten érte, aktívan részt vett a közéletben, egy ideig az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) aktivistájaként járta a falvakat. A szegedi egyetemen fejezte be tanulmányait s 1945-ben Riesz Frigyesnél matematikából doktorált, 1946-ban Leningrádba került aspiránsnak, itt J. V. Linnyik és I. M. Vinogradov tanítványa volt; 1947. jún.-ban nyújtotta be feltűnést keltő kandidátusi disszertációját, melyben az úgynevezett kvázi Goldbach-sejtés megoldását adta. 1947 őszén a budapesti egyetem magántanára lett. 1949-ben a debreceni tudományegyetem ny. rk. tanárává, 1950-ben az MTA Alkalmazott Matematikai Intézetének (később Matematikai Kutató Intézet) igazgatójává, 1952-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) valószínűségszámítási tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Mindkét intézményt haláláig vezette. Tudományos munkássága csaknem az egész matematikát felöleli, melynek szinte minden ágában maradandót alkotott. Nevéhez fűződik a magyar valószínűségszámítási iskola kialakulása. Tudományos kutatásainak kiindulópontja a számelmélet volt. A J. V. Linnyik által számelméleti célra kidolgozott úgynevezett "nagyszitamódszer"-rel mint leningrádi aspiráns ismerkedett meg, és már pályája elején sejtette, később be is bizonyította, hogy a "nagyszitamódszer"-nek van egy tisztán valószínűségszámítási formája. Ezek a gondolatok vezették a többi között a valószínűségi változók függőségi mértékére vonatkozó eredményekre is. A statisztikában használatos korrelációs együtthatók helyett sokkal megbízhatóbb függőségi mértékeket vezetett be. A Rényi-féle szakmai körökben közismert - úgynevezett "keverési tételeihez" is a Linnyik-féle nagyszita tanulmányozása révén jutott el. A valószínűségszámításnak számos számelméleti alkalmazását találta, ezek között legjelentősebb a Borel-féle tétel nagymérvű általánosítása. A valószínűségszámítás számelméleti alkalmazásai vezették a valószínűségelmélet új axiomatikus megalapozásához. Vizsgálatai eredményeként a fizikában, főleg a kvantummechanikában a valószínűségszámítással kapcsolatban több probléma is megoldódott. Behatóan foglalkozott a matematikával kapcsolatos filozófiai kérdésekkel. Kezdeményezésére indultak meg az ókori matematika történetére vonatkozó hazai kutatások. A Dialógusok a matematikáról, Levelek a valószínűségről, Naplójegyzetek az információelméletről c. írásait lefordították német, francia, orosz, angol, olasz, román nyelvre. Rendszeresen publikált a sajtóban matematikát népszerűsítő cikkeket, sokat tett a matematika alkalmazásának meghonosításáért hazánkban. Egyik kezdeményezője volt az iskolai matematika-oktatás reformjának. Tevékenyen részt vett a tudományos közéletben. Szerkesztette az MTA Matematikai Kutató Intézet Közleményeit, szerkesztő bizottsági tagja volt számos magyarországi és külföldi folyóiratnak. Az MTA III. osztályának osztálytitkára (1949-53), az osztályvezetőség tagja (1949-67), a Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára (1949-55), majd ügyvezető elnöke, az Országos Aspirantúrabizottság titkára (1951-52), 1952-től haláláig a Tudományos Minősítő Bizottság tagja, 1950-53-ban a Bp., VIII. ker. Tanács tagja. 1957 után visszavonult a közéleti tevékenységtől, csak tudományos és oktatói munkájával foglalkozott. - Számos nemzetközi matematikai kongresszuson vett részt, többnek elnöke vagy társelnöke volt. Meghívottként előadott amerikai egyetemeken, járt Kínában is. 1965-1969 között az International Statistical Institute alelnöke, tiszteletbeli tagja a Cambridge-i Churchill College-nak. 1972-ben az MTA Matematikai Kutató Intézete Rényi Alfréd-díjat alapított, amellyel minden évben az intézet egy fiatal kutatóját jutalmazzák kiemelkedő munkásságáért. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page