|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : 1261949933.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/024400/024464/1261949933_kiskep.jpg F ő c í m : Face to face B e s o r o l á s i c í m : Face to face S z e r e p : fényképész I n v e r t á l a n d ó n é v : N N é v v á l t o z a t o k : biolady E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2011-07-20 E s e m é n y : kibocsátva I d ő p o n t : 2009-12-27 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : Az Országalbum honlapjára való feltöltés dátuma. E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2009-12-26 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A kép készítésének időpontja. A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Állatvilág M e g n e v e z é s : Országalbum M e g n e v e z é s : Országalbum C r e a t i v e C o m m o n s k ó d : Attribution 3.0 T é m a k ö r : Biológia, etológia A l t é m a k ö r : Állattan T á r g y s z ó : állatkép M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : háziállat M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : madár M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : baromfi M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : Baromfi udvar részlete. I s m e r t e t ő s z ö v e g : A házilúd az egyik legrégebben háziasított baromfi. A nőivarú ludat tojónak, a hímet gúnárnak nevezzük. A megnevezés életkor szerint is változik: naposliba a kikelt, 48 óránál nem idősebb, még nem etetett állat, kisliba az 1-4 hetes, még az előnevelőben tartott állat, növendék 1-8 hetes kortól a törzsesítésig tartó időszakban, törzspótló a továbbtenyésztésre szánt. A hasznosítás jellege szerint lehet: húslúd, pecsenyelúd, májalapanyag stb. Ludakat már a legrégibb ókorban tenyésztettek. Az ismert legenda szerint Rómát egy alkalommal a capitoliumi ludak mentették meg, gágogásukkal figyelmeztetve a védőket a loppal közeledő ellenségre. Valószínűleg a rómaiak terjesztették el Európa nagy részén, így a Kárpát-medencében is - olyan sikerrel, hogy Germániából rendszeresen nagy lúdcsapatokat hajtottak lábon Rómába. Teste jól alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Feje és a lába a kacsáéhoz hasonló, de csőre nem olyan lapos, mint a kacsáé, így kevésbé tudja kiszűrni a vízből a természetes táplálékot. Lábujjait úszóhártya köti össze. Csőrén az alsó és a felső káva vége is éles, hogy tőben le tudja csípni a legelő füvét. Tollazata egyszerű, dús, tömött, a hason és a mellen a fedőtollak alatt sűrű pihetollak nőnek. Nem túl jól úszik, nem szeret hosszabb ideig a mély vízben maradni. A vadlúdtól szigorúan szezonális jellegű tojástermelést örökölt; ezt a nemesítők egyes fajtáknál erősen megváltoztatták, így a háziasított fajták tojóképessége nagyon különböző. A parlagi jellegű fajták kevéssé szaporák. A nemesített fajták egy része három hónapos megszakításokkal akár egész évben tojhat. Mivel a lúd viszonylag keveset tojik, a fajták megválasztásakor termékenység fontos szempont. A növendék ludat először 9-10 hetes korában tépik, ilyenkor már többnyire nehezebb 4 kg-nál. A második tépés ez után 7 héttel esedékes. (Forrás: Wikipédia) I s m e r t e t ő s z ö v e g : A házikacsa vagy röviden kacsa (Anas platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce ("vadkacsa") háziasított változata. Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken - különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet - "vad" színezetű példányokat is találunk. Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását - amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál - csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek. Költés ideje átlagosan 28 nap. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk. A házikacsa őse a tőkés réce. Háziasításuk megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt. A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik. Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-3,2 kg, a tojó 2,3-3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat,de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez. (Forrás: Wikipédia) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : gilmur: Baromfiudvar A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 2258x1417 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 96 DPI S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Rónay Zoltán |