Képaláírás: Az új kormény tagjai.
Darányi Ignácz

Ismertető szöveg: Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19-20. századfordulónak kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa volt, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot. 1881-1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból és a belőlük szerveződött "disszidensek" csoportjának, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910-1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be a Parlamentbe. 1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig földművelésügyi miniszter posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusában pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet létrejöttét és a Földtani Intézet új palotájának építését. 1918-ban a politikától visszahúzódott és nem vállalt további felelős beosztást. (Forrás: Wikipédia)