Normál kép: 777_878_pix_Oldal_17_Kep_0001.jpg   Méret: 770x876 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 777_878_pix_Oldal_17_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1157x1316 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Angyelics Germán 1822. aug. 10-én született Karlóczán, hol atyja az ottani székesegyház lelkésze volt. Még alig volt hét éves, mikor árvaságra jutott s ez időtől kezdve nagybátyja Seroglics ügyvéd vette gondozása alá, s ennek gondnoksága és támogatása mellett folytatta iskoláit. A gimnáziumot Karlóczán, a filozófiát Budapesten, a jogot Sárospatakon végezte és 1845-ben, tehát 23 éves korában kitűnő sikerrel tette le az ügyvédi vizsgálatot. A gyakorlatot a jogi téren legelőször Gyurkovits udvari tanácsos mellett végezte, ki akkor a Szt. István koronájának területén lévő ó-hitü görög iskolák fötanfelügyelője volt. Azonban Angyelics nem nagy kedvet érzett az ügyvédi pálya iránt, s daczára, hogy fényes hivatali állásokra lehetett kilátása, mégis lelépett a jogi pályáról s 1848. évi május hó 20-án pappá lett. Nemsokára Bajacsics patriarkha diákonnak nevezte ki Triestbe, hol két évig maradt, s 1850-ben Karlóczára hívták, s ott a patriarkha mellett segédkezett, s egyúttal a karlóczai gimnáziumban tanította a latin és görög nyelveket. 1853-ban arkhidiákon s a konzisztorium titkárja lett, majd 1865-ig tanár a karlóczai papnöveldében. Rajacsics nagyra becsülte Angyelics tudományos képességét, s 1858-ban a papi fölebbezéseknél az előadói tisztet reá bizta, 1861-ben protosingel, 1864-ben arkhimandrita és a karlóczai gimnáziumi védnöke lett. 1867-ben a bácsi püspök megbízottjává nevezték ki, s ez állásában szerzett érdemeinek elismeréséül kapta 1869-ben a 3-ik osztályú vaskorona-rendet.
Már 1861-ben megkezdte harczát a Miletics-féle Omladinával. Szerémmegye közgyűlésein, majd mint a zágrábi országgyűlés jegyzője 1861-től 1867-ig erélyesen védelmezte és képviselte a szerb nemzet polgári és egyházi érdekeit, még pedig mindig tekintettel az államérdekekre. Neki köszönhető első sorban, hogy Rajacsics halála után a kongresszus Masirievicset választotta patriarkhának. De Masirievics nem birt elég erélylyel, hogy a Miletics-párt ellenében sikeres harczot vívjon, s e párt nem átallotta az egyház fejedelmét durva módon fenyegetni, sőt még életét is veszélyeztették elkeseredett ellenségei. A patriarkha 1870. évi január 19-én szívbajban meghalt. A patriarkhátus ügyeit Stojkovics püspök vezette, s ez alatt jó dolga volt a Miletics-pártnak, és sikerült ennek megteremteni azt az egyházi alkotmányt, mely magának az egyháznak is sokat ártott. Angyelics az ez időben vivott küzdelmekben néhány követőjével kicsiny, de erélyes ellenzéket képezett, mely az úgynevezett "nemzeti párt"-nak útjában állott, mikor az politikai és egyházi fölforgató terveit keresztül vinni akarta.
1872-ben Angyelicset a zsinat bácsi püspöknek választotta meg, 1874-ben ez állásba beiktatták, míg végre 1879. évi deczember 11-én Ivacskovics patriarkha nyugdíjaztatása után a patriarkhátus adminisztrátorává nevezték ki.
Két évi adminisztrátorsága után 1882-ben, mint érintők, a magyarországi szerb egyház fejének nevezte ki az uralkodó, egyúttal a vaskoronarendet s a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot is reá ruházván. A főrendiház ülésein betegsége előtt többször lehetett látni az öles termetű, igazi egyházfejedelmi arczu, szép hosszú szakállú férfiút, ki gazdag ornátusában festő ecsetére volt érdemes. Az utóbbi években már nem mutatkozott. Az egyházában kitört viszály mélyen keseríté. A kik pártot ütöttek ellene, odáig mentek, hogy elmozdítását követeljék a királytól s az 1886-ki kongresszuson még személyes bántalmazásoktól sem kímélték tisztes ősz fejét, de semmi sem volt képes eltéríteni az iránytól, melyen haladott, melyhez hű maradt folyvást, haláláig. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1888. deczember 16.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page