Képaláírás: Hugo Viktor első, ifjúkori arczképe

Ismertető szöveg: "Talán ez, az ellentétek hatalma, a mi Hugónak legerősebb oldala s hatásának legnagyobb titka. A, szeretet és gyöngédség egy balzsam-csöppjével meg tudja édesíteni a szenvedély és gyűlölet egész keserű tengerét s a hajnal rózsaszín üde pírját egyszerre a rémletek éjjelébe tudja borítani. És nemcsak a hangulatokat tudja igy, egyszerre, átmenet nélkül, ily ellentétesekre cserélni eszméiben is a bizarrságig viszi az ellentétek művészetét s a Moliére mesterségét, a ki párverseit az elmésség szolgálatában, a belső rim ép oly virtuozitásával tudta egymás ellenébe fordítani, mint külsőkép tökéletesek voltak rímei és versei: utána senki sem tudta oly tökélyre vinni, mint Hugó, csakhogy nem az elmésség, hanem a szenvedély és szatíra szolgálatában. Versei ugy csattannak sokszor, mint két pof, melyet az áldozatnak jobb és bal arczára mérnek, oly hirtelen egymás után, mint egy párvers két sora elcsendül." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 22. sz. május 31.)

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. Irodalmi példaképének François-René de Chateaubriand-t tartotta. 1819-ben a Toulouse-ban meghirdetett Jeux floraux pályázaton Aranyliliomot nyert az Óda IV. Henrik szobrának újra felállításáról című költeményével. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének haláláról írt ódáját XVIII. Lajos 2000 frank évi kegydíjjal jutalmazta. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dicsérő versekért a király évi 1000 frank kegydíjban részesítette. A fiatal költő 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. A Cromwell-előszóban szakított a klasszicista dráma hármas egységével, és az Hernani drámájával teremtette meg a romantikus dráma műfaját. Hugo kilenc regényt írt. Az emigráció alatt születtek a legismertebbek (A párizsi Notre-Dame kivételével). Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. A nyomorultak történelmi, társadalmi-filozófiai regény, az író mélyen humanista eszméinek és az emberi természetről vallott nézeteinek megnyilatkozása. Hugo nagy jelentőséget tulajdonított a regénynek, írói munkássága csúcsteljesítményének tartotta. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. 1845. április 15-én Lajos Fülöp király vikomt rangban felvette a főrendbe, s így bekerülhetett az eléggé konzervatív Felsőházba. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban, Jersey szigetén, végül Guernsey szigetén. Visszatérése után a francia szenátusban politizált. Republikánus, demokrata, sőt szocialista eszméket vallott. Olvasta Charles Fourier és Pierre-Joseph Proudhon írásait. Jean Monnet-t és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását. (Forrás: Wikipédia)