Normál kép: 081_176_pix_Oldal_16_Kep_0001.jpg   Méret: 770x1177 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 081_176_pix_Oldal_16_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1765x2698 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Michel Angelo Bounarotti

Ismertető szöveg: "Michelangelo (ejtsd: mikelandselo Michelagnolo, Michelangiolo), tkp. M. Buonarroti-Simoni, olasz szobrász, festő és építész, szül. Capreseben (Toscana) 1475 márc. 6., megh. Rómában 1564 febr. 18. Atyja, lodovico, nemes családból származott és fia születésekor Castello di Chiuri és Caprese birája volt, de szolgálati ideje letelvén, 1476. visszatért Firenzébe, fiát azonban Settignanóban, egy kőfaragó feleségénél hagyta dajkaságban, miért is M. tréfásan szokta volt emlegetni, hogy a szobrászmesterséget már dajkája tejével szítta magába. Utóbb Firenzébe került, hol atyja ki akarta taníttatni, de utóbb engedett fia hajlamának és 1488. ápr. 1. Domenico és Dávid Ghirlandajo firenzei festők műhelyébe szegődtette. Már itt figyelmet keltett rajzaival. Többet tanult azonban az öreg Bertoldo di Giovanni szobrásznál, Donatello tanítványánál, ki gondnoka volt a Mediciek ókori szoborgyüjteményének a S. Marco mögött levő kertben és egyúttal oktatója a fiatal szobrászoknak. Az ő vezetése alatt, a gyüjtemény egyes darabjainak hatása alatt készültek első kisérletei a szobrászat terén. Ezek közül fönmaradt az u. n. Madonna a lépcső mellett (Firenze, Casa Buonarroti). Nem készült el egészen, mert 1492. pártfogója, Lorenzo il Magnifico halála után, kinek művelt háznépe között olyan jól érezte magát, visszatért atyja házába. Itt készített egy nagy Herakles-szobrot, mely eleinte a Strozzi-palotában állott, utóbb Franciaországba került és ott elveszett. Minthogy Piero de'Medicitől semmi jót sem várhatott, éjnek idején távozik Firenzéből, 1494 dec. hónapban Bolognában van és az ottani S. Domenico-templom számára elkészíti szt. Prokulus és Petroinus márványszobrait (csak az utóbbi maradt fönn), valamint egy gyertyatartót hordó angyal erőteljes, eleven alakját. 1495 jul. ismét Firenzében találjuk. Itt készülhetett a fiatal Ker. János márványszobra (berlini muzeum), melyet neki tulajdonítanak itt készült az az alvó Cupido is, melyet Riario bibornok ókori remekmű gyanánt vett meg (elveszett). 1496. Rómába ment. Sokat foglalkozott az ókori szobrászat emlékeivel, egyetmást restaurált is közülök és éppen azok hatása alatt készítette a római Jacopo Galli számára egy Cupido- vagy Apollo-alakján kivül (London, South-Kensington-muzeum) a hires Bacchus-szobrot (1497, firenzei nemzeti muzeum). Tárgyra és fölfogásra nézve valamennyi eddigi művet fölülmulta a római Szt. Péter-templom Pietájával (1499). 1500. visszatért Firenzébe. Megpróbálkozott a festéssel is, mint azt az u. n. Machesteri Madonna (londoni nemzeti képtár) és a firenzei Uffizi-képtárbaan levő Madonna bizonyítja. Ebben az időben keletkezett a Madonnának a brüggei Boldogasszony-templomban levő márványszobra is, a régi tárgy eredeti, költői változata. 1501-4. készítette egy megkezdett márványtömbből az ifju Dávid Óriási szobrát (firenzei akadémia), mely eddigi törekvéseinek leghatalmasabb, legtisztább, legművésziebb kifejezése és egyúttal befejezése fejlődése első korszakánk. 1503. a firenzei székesegyház számára 12 szobrot rendeltek meg nála. de ez munka abban maradt, mert a kormány a tanácsterem egyik falának befestésével bizta meg, ugyanakkor, mikor Leonardo da Vinci a másik fal számára készítette a maga kartonját. M. a pisai háborunak egy epizódját ábrázolta, amint az Arnóban fürdő katonákat meglepi az ellenség. Ugy mint Leonardo, ő is csak a kartont készítette el, mely a korabeli művészeknek sokáig csudált mintául szolgált a mezítelen test ábrázolásához, de utóbb elkallódott és ma már csak kevéssé hiteles rajzokból és metszetekből ismerjük. 105. II. Gyula pápa meghivására Rómába ment, elkészítette a pápa síremlékének tervét, el is utazott Carrarába, hogy a sok szoborral ékes emlék számára a márványt kiválassza, de a pápa időközben a Szt. Péter-templomban fölállítandó síremlék helyett az egész templom újjáépítését tervezte. M. 1506 tavaszán elkeseredve Firenzébe szökik. A pápa, ki a Sixtus-kápolna mennyezetét akarja vele kifestetni, hiába akarja visszatérésre birni, de ugyanazon év nov. a győzedelmes pápához megy Bolognába és 11/2 évi munka után elkészíti annak nagy bronz szobrát, melyet a bolognaiak néhány év mulva elpusztítanak. 1508 tavaszán mégis elkezdi a Sixtus-kápolna festményeit, eleinte a freskófestésben ügyes festők segítségét veszi igénybe, de utóbb elküldi őket és 1512 őszéig maga fejezi be a terjedelmére nézve is óriási művet. Ezen időben keletkezett a síremlék számára készített szobrainak nagy része. A leghiresebb közülök Mózes óriási márványszobra. Ez az emberfölötti alkotásu hatalmas alak, a zsidóknak valódi hadvezére, benső összefüggésben áll a Sixtus-kápolna izgatott, ellenállhatatlan alakjaival. Az u. n. két lebilincselt rabszolga szobrait 1544. egy barátjának ajándékozta és ez vitte őket Franciaországba. Most Párisban, a Louvreban vannak. A pápa (X. Leo) parancsára 1516. a firenzei S. Lorenzo-templom homlokzatának fölépítéséhez készített terveket. 1518. őt bizták meg a gyönyörü, számos szoborral ékesített tervezet kivitelével, de a dolog annyi üggyel-bajjal járt, ellenségei annyit fondorkodtak ellene, hogy örült, mikor a munka 1520. végleg abban maradt és újra Gyula pápa síremlékén tovább dolgozhatott. 1521. végezte el a föltámadott Krisztus életnagyságu, egészen mezítelen, megható egyszerüségü és komolyságu alakját (Róma, S. Maria sopra Minerva). 1529. a mediciek járma alól fölszabadult köztársaság erődítvényeinek fő intézője lett, Arezzo bevétele után Velencébe szökött, de 1530. ismét a pápa (VIII. Kelemen) szolgálatába állott, egy Apollo-szobron dolgozott (Firenze, nemzeti muzeum) és egy Ledát ábrázoló képet festett, mely azonban csak utánzatokban maradt fönn. Kelemen pápa halála után (1534) végleg Rómában maradt és a Mediciek síremlékének hátralevő szobrain dolgozott, de a művet nem készítette el. III. Pál pápa 1535. a Vatikán fő építészévé, szobrává és festőjévé nevezte ki. Ugyanazon évben kezdte el, engedve a pápa unszolásának, az Utolsó itélet festését s Sixtus-kápolna oltárfalán 1541. készült el. Ezt a művészek sokáig M. legtökéletesebb művének tartottak, de az egyházi vélemény megbotránkozott a sok mezítelen alakon és azért V. Pius pápa parancsára Daniel da Volterra lehetőleg kiméletesen változtatott rajtuk. A XVIII. sz.-ban is átfestették. Rongált állapotban van. A következő években festette a Vatikán Pál-kápolnájának freskóképeit Pál fordulását és Péter keresztre feszítését. 1545. végre elkészült Gyula pápa síremléke is, életének legnagyobb gondja. A római S. Pietro in Vincoli-templomban áll csekély maradványa a nagyszerü tervnek. Az elrendezés, az építészeti rész szerencsétlen, nem is az ő munkája. Alul, a középen áll Mózes szobra, mellette, a fülkékben Lea és Ráhel (a tevékeny és szemlélődő élet) szobrai. Fönn a pápa nyugvó alakja és a többi szobor másodrendü szobrászok munkája. A 30-as években ismerkedett meg a nemes és művelt Vitoria Colonnával. Az ő kivánságára készítette utolsó, hibái és befejezetlensége mellett is megrendítő szoborművét, a Krisztus siratását ábrázoló csoportot (firenzei székesegyház). Életének utolsó két évtizedét munkássággal töltötte. Az ő tervei szerint készült a firenzei Laurenziana-könyvtár lépcsőháza, a 40-es évek végén elkészítette a római Farnese-palota gyönyörü fő párkányát és a udvar felé tekintő rész második emeletének loggiáit. De a legnagyobb föladat akkor várt reá, mikor a pápa 1547. a Szt. Péter-templom építkezésének korlátlan hatalmu vezetősévé nevezte ki. Fő érdeme, hogy ismét érvényre juttatta az eredeti, Bramante-féle elrendezés mintáját. Egyéb építészeti művei közül legfontosabbak a Kapitolium rendezése és a Diocletianus-féle fürdők egyik termének átalakítása a Sta Maria degli Angeli-templommá. E fáradhatatlan tevékenysége közben lepte meg a halál. Holtestét titokban Firenzébe szállították és a Sta Croce-templomban temették el. M. költő is volt. Számos fönnmaradt szonettje és madrigálja lelkének ugyanazt a folytonos, szenvedélyes küzdelmét adja vissza, mint festett és faragott művei." (Forrás: A Pallas nagy lexikona)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page