Képaláírás: Vajda János

Ismertető szöveg: "Hírlapírói foglalkozása 1855-ben kezdődik, mely évben egyszersmind két kötet munkája is került ki sajtó alól s neve és egyénisége egyszerre kivált a szokásos tehetséges ifjú költők sorából. Béla királyfi czimü költői beszélye az, akkori irodalmi termékek közt nem kis figyelemben és dicséretben részesült kisebb költeményeiből kiadott kötete pedig a dicséret és megtámad-tatás sorsát csak természetes volt hogy ki nem kerülte, mert abban már teljesen kifejtve látszanak meg mindazok a tulajdonságok, melyek költői egyéniségét jellemzik. A hirlapirást a Bécsben megindult s később Pestre költözött Magyar Sajtó-nál kezdte, mint újdonság- és tárczairó s egyszersmind a lap szinbirálója." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 36. sz. szeptember 8.)

Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A valláserkölcsi megfontolások idején megteremtette a felfokozott érzéki vágy líráját az egzaltációig (hevesség, szenvedélyesség) merészkedett, álmokat, látomásokat festett. Feltárja útkeresését a keresztény, pozitivista, materialista, panteista felfogások között, s mindezeken túllépve, vívódva végző kételyeivel. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsőséges megfogalmazást, nagyarányúságot. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elődjét. (Forrás: wikipedia)