Normál kép: 497-556_pix_oldal_06_kep_0001.jpg | Méret: 770x1198 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Nagy kép: 497-556_pix_oldal_06_kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 1056x1643 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Képaláírás: Csokonai szobra, Izsótól Ismertető szöveg: "De mikor Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Czuczor,-Erdélyi kezdeményei után költészetünk, a Kazinczy-iskolában már remekké képzett költői nyelvvel a nemzeti és népies felé fordult, hogy az egyengetett nyomokon majd Petőfi, Arany, Tompa jöhessenek, akkor elismerték Csokonai érdemét is, kiben, ha durvaság, Ízléstelenség, vagy aljasság volt: az csak vas koráé volt, melyben élt, de a szép, melynek sokszor oly nemes alakot tuda adni: saját géniuszáé. S Csokonai irodalmi elismertetésére épen azon iskola egyik legkiválóbb fia, mely őt egykor elitélte, tett legtöbbet és pedig munkái első teljes kritikai kiadása által, t. i. Toldy Ferencz." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 42. sz. október 15.) Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették,poeta doctusnak és poeta natusnak is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. (Forrás:wikipedia) |
Kapcsolódó dokumentum: Csokonai Vitéz Mihály |