Képaláírás: Az északgönczi (sarki) jég.

Ismertető szöveg: "A jég képződése a tengeren is, mint a folyókon a parton kezdődik, ugy hogy nagyobb térek közepén még a legszigorubb télben is szabadon marad a viz. A jég az északi vidéken vagy sik, vagy a sik jég fölött néha 80 láb magas szirt alakban összetornyosodott, vagy pedig nagy darabokban, mint a láp, a hullámok által ide s tova hányott. Ez utolsót a tengerész vitorlajégnek nevezi, ha pedig olvadásban van, porhanyó jégnek. Az olly kisebb terjedelmü jégszirtet, melly a nagyobbtól hirtelen leválva a vizszinén mintegy tovagurul borju-nak, a hosszu gerendaként a parttól messze benyuló keskeny darabot pedig nyelvnek hivják. E roppant jégtömegek nagy, néha több száz lábnyi vastagsága, megmagyarázhatatlan volna, ha keletkezését egyedül a tengerviz megfagyásából akarnánk értelmezni. De bármilly gyorsan fagy is alant a jég, fölülről folytonosan elpárolog, még pedig a lég rendkivüli szárazsága mellett hihetlen gyorsasággal. A hó, eső melly itt alá hull, mind csak növeli a jégtömeget s évek multán roppant halmazzá tornyositja. A köd, eső áthatja a hótömeget és a fagy átlátszó jéggé dermeszti azt. Az illy jégdarab néha sajátos alkattal bir. A fölület összeolvadó puha hava átváltozik apró egyenesen fölálló jégtükké és mivel ez minden uj rétegnél ujra előfordul, azért végre az egész jégtömeg mindmegannyi szögoszlop-okból (hasang, prisma) áll, mellyek minden összefüggés nélkül állnak egymás mellett, a nélkül, hogy e miatt a tömeg szilárdsága veszitene." (Forrás: Vasárnapi Ujság 6. évf. 37. sz. (1859. szeptember 11.))