Képaláírás: Zemplényi Tivadar: Zarándoknő.
A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításából.

Ismertető szöveg: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban.
Esztendők óta ez az első eset, hogy a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása nem internaczionális kiállítás. A rendezők féltek attól, hogy a külföldi művészek Párisba küldik legjobb műveiket s nekünk majd csak a salakja jut; nem küldtek tehát meghívót idegeneknek, hadd legyen ez a tárlat kivételesen csakis a magyar művészeké. Ezek a magyar művészek pedig addig bajlódtak a nagy világversenyre szánt alkotásokkal, hogy a mi mostani tárlatunkba csak gyéren jutott az immár lefolyt esztendő művészi termeléséből.
... A néző nagyon jól érezheti magát az ízléses termekben, s ezért ez egyszer megbocsáthatja a kiállítás rendezőinek, hogy számára különleges érdekességű műtárgyakról nem gondoskodtak...
A kiállítás nagyobb termeiben természetszerűleg a nagyobb méretű alkotások foglalnak helyet. ...
Zemplényi Tivadar "Zarándoknő"-je, a kiállításnak tagadhatatlanul egyik legtöbb figyelemre érdemes műve. A kép templomból jövő paraszt anyókát ábrázol, balkarján kosárral, jobbjában a keresztben végződő zarándok-bottal. A festményről, melynek kifogástalan technikája az elnagyolás mai korszakában különös elismerést követel, vallásos meghatottság és megkönnyebbülés sugárzik felénk. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 15.)

Zemplényi Tivadar (Eperjes, 1864. november 1. - Budapest, 1917. augusztus 22.) magyar festő, művésztanár, a müncheni akadémikus stílus képvieslője.
A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a tanárai. Ezután Münchenben Hacklnál és Löfftznél tanult. Miután hazatért, Nagybányán, később Szolnokon dolgozott. Hírnevét az alapozta meg, hogy Templomban című művét, amelyet 1890-ben a Műcsarnokban állított ki, az uralkodó, I. Ferenc József vásárolta meg. 1903-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1918-ban rendezték meg a hagyatéki kiállítását a Nemzeti Szalonban. (Forrás: Wikipédia)