Normál kép: 1895_Oldal_348_a.jpg   Méret: 770x520 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1895_Oldal_348_a_nagykep.jpg   Méret: 1417x957 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Alföldi tölgyes József főherczeg kis-jenői uradalmában.
Keleti Gusztáv rajza.

Ismertető szöveg: József főherczeg kis-jenői uradalmából.
Az aradmegyei Kis-Jenő faluban van József főherczegnek az az 55 ezer holdas, nagyszerű birtoka, melyet évenként többször meglátogat s ott rendesen az úgy nevezett "vadászkastélyába" száll. A kastély benn van a faluban, s mi sem vonná rá a figyelmet, ha nem a főherczeg tulajdona volna; mert biz azon sem a külsőség, sem a belső berendezés nem mutat fel az egyszerűségnél egyebet, a mennyiben kezdettől fogva csak arra szolgál, hogy a vadászatra, vagy a birtokok megszemlésére leutazó főherczegi ház tagjainak pár napi otthont nyújtson. Azonban a hozzá tartozó természetes park nagyszerűségében ritkítja párját.
A kastélytól pár lépésnyire kezdődik a Fehér-Körös jobbpartján elterülő "Háda" nevű erdő, melyben százados fák alkotta sűrűségek, vizlepte lankás helyek váltakoznak a maguk természetes nagyszerűségökben, s csak annyiban nevezhető parknak, hogy szabalyos kocsi-útak szeldelik keresztül-kasúl, és egy kis része a táblák beosztása következtében szabályos szögeket alkot. Elől ugyanis szabályosan kihasított táblákban szilva-, dió-, gesztenye-fák terjesztik szét terebélyes koronáikat az alattuk elterülő zöld pázsit fölött. Ez a gyümölcsös, melynek egyes tábláit is "diós"-nak, "szilvás"-nak, stb. nevezik. A Körös partjától beljebb vannak nagy területen a faiskola-táblák, a konyhakert, a kertészlak. Rézsútos irányban folydogál át a kertnek egy mélyfekvésű részén egy patak. Ez a válasz-határ a régi Háda és az új között. A patakon kis hid vezet keresztül délnek, s ezen áthaladva, útunk már százados fák között kihasított úton vezet be az erdő belsejébe, hol a dúsan tenyésző fák lombkoronái egybeborúlva majdnem lehetetlenné teszik a sűrűségen való áthatolást. Ez a rész kellemes helyet ad az őzeknek, fáczánoknak, nyulaknak és más vadaknak. Őszi időben a távol fekvő somosi erdőből ellátogat ide egy-egy szarvasbika, vadkan, vagy fias kocza is a jó makktermés felfalatozasára; szigorúbb tél éjszakáin pedig nem ritkaság a nádi farkas vonitása sem.
A vadász vendégeknek első kiránduló helye a Háda, hol mindenkor biztos zsákmány vár reájok.
A jelen számunkban levő kisebbik kép a már leírt patakot ábrázolja a völgyben; jobb oldalon az új Háda széle, baloldalon a kezdődő erdő fái láthatók; a délnyugatnak húzódó völgyben a távolban egy lankás rét, s a Körösparton túl egy dohányos majorba vezető jegenye-fasor vehető ki.
Az erdő nagy része még azon időből maradt fenn, mikor a harminczas években Kis-Jenőtől Szintye faluig s azon túl a most már eke alatt álló rész mind erdőség volt; a halhatatlan emlékű József nádor mentette meg ezt a részt egy rész ellenben új ültetés ugyancsak az ő rendeletéből. Van a tölgyes rész egyik tisztásán egy hatalmas tölgyfa, mely nagyszerűen emelkedik ki a többiek közül. Ezt a fát a fenség különös becsben tartja s minden alkalommal megmegnézi, mert ezt atyja sajátkezüleg ültette. Az ilyen fákat az erdészeknek kivágniok nem szabad; így azok mindaddig megmaradnak, míg teljesen elvénülve szél ki nem dönti őket. Fájukból ekkor asztal, szék, vagy pad készül, mely aztán az alcsúthi vagy a kisjenői kastély megbecsült bútordarabjává lesz.
A másik képen szintén egy ily elöregedett tölgyfa látható, mint a kiirtott erdő utolsó maradványa. A legelők egyes pontjain is több helyütt láthatunk ilyen facsoportokat, melyek kellemesen szakítják meg a síkság egyhangúságát. Ezen kép már nem a Hádából, hanem a "Korhány" puszta körüli gulyalegelőről való, melynek sík területét ez teszi változatossá.
Nyáron e facsoport alá húzódik a rekkenő forróságban a legelő nyáj delelőre, télen pedig jó útmutató ez a hóval borított síkon az utasnak. Másként pedig nevezetes pont ez azért is, mert a székudvari s az "ágyai" erdőkből a "váltóvonal" itt húzódik a vadaknak. A fák közt lesben álló vadász puskája gyakran leterítette a nyájat tizedelő ordast, a mint gyanútlanul arra loholt az éjszaka csendjében.
Ily magányos facsoportokat Arad- és Békésmegyében, de főleg Biharban sokat láthatunk azon részeken, a melyeken a régibb időkben erdőségek terűltek el; ezek kiirtásakor csak hirmondóul hagytak meg egy-egy magános fát, vagy facsoportot, hogy regéljenek az elmúlt jó időkről. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page