Normál kép: 288.jpg | Méret: 770x1079 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Nagy kép: 288_nagykep.jpg | Méret: 1034x1450 | Színmélység: 8bit | Felbontás: 300dpi |
Képaláírás: A Mária-siralom. Ismertető szöveg: ...a XIII-XIV. század fordulójáról ... egy olyan alkotás is fennmaradt számunkra, mely kétségtelen bizonysága annak, hogy a magyar középkor magyar irodalma tényleg állott olyan fokon, hogy miatta az egykorúaknak vagy a későbbi utódoknak szégyenkezniök nem kell. Ez az alkotás a másfél évtizeddel ezelőtt, sajátságos körülmények közt felfedezett magyar Mária-siralom, minden valószínűség szerint az Árpádkor végéről vagy az Anjou-kor legelejéről való és így időrendben megelőzi a Gyulafehérvári glosszákat és a Königsbergi töredéket, műfajilag és belső értékét tekintve pedig a középkori magyar irodalom legmagasabb pontját jelenti: utolsó fázisát annak a nagy átalakulásnak, melyen a messzi keletről, Góg és Magóg szomszédságából kijött nomád magyarság általment és bizonyságát annak a szellemi kapcsolatnak, mely a Kelet egykori vad gyermekét a Nyugat nagy érzelmi műveltségéhez fűzte. Ilyen szempontból szinte alig bír jelentőséggel, hogy ennek az emlékünknek is volt latin előképe - a francia Geoflroi de Breteuil (Godefridus de Sancto Victore, † 1196) több változatban is fennmaradt Planctus-a - a magyar alkotás annyira új és annyira más, hogy nyugodtan önállónak mondható. Mégis legyen szabad - épp a fentiek bizonyítására - a latin eredetiből is néhány sort bemutatni, mely egyébként magában a siralmat fenntartó kódexben is megtalálható: "Szűz Máriának, az Úr anyjának siralma" megjelöléssel, melyre "a kereszten függő egyetlen fia" látásán fakadt: |
Kapcsolódó dokumentumok: Szilágyi Loránd: Irodalmunk kezdetei Wikipédia: Ómagyar Mária-siralom |