Normál kép: kerepesi_ortutay.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_ortutay_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-33 [szobrász: Ortutay Tamás]

Ismertető szöveg: Ortutay Gyula művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, néprajztudós, az MTA (l. 1945, r. 1958) tagja, Baumgarten-díjas (1937, 1942), Állami-díjas (1976). Tanulmányait a szegedi tudományegyetemen végezte. Részt vett a baloldali fiatal értelmiségiek csoportja, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma megalapításában és munkájában. Szoros baráti szálak fűzték Radnóti Miklóshoz. 1938-ban feleségül vette Kemény Zsuzsát. 1935-44-ben a Magy. Rádió, ill. az MNM munkatársa volt. Szerkesztette a Magyarságtudomány c. folyóiratot (1935-37, 1942-43). 1942-ben egyik szervezője és tagja a Magy. Történelmi Emlékbizottságnak. 1943-tól a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP) tagja, az ún. Polgári Tagozat egyik vezetője. Kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endre körével és az illegális kommunistákkal is. 1945 után a baloldali pártokkal való együttműködést szorgalmazó kisgazdapárti balszárny egyik vezetője. Az FKgP budapesti szervezete Intéző Bizottságának, majd 1945. aug.-tól az Orsz. Intéző Bizottságnak, 1946-47-ben az FKgP Politikai Bizottságának tagja, 1948-tól az FKgP társelnöke volt. 1945-47-ben a Magyar Központi Híradó Rt. (Rádió, MTI, Filmhíradó) elnöke. 1947-50-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter. Szerepe volt az iskolák államosításában és az új tankönyvek kibocsátásában. 1950-52-ben a Múzeumok Országos Központjának vezetőjeként a múzeumügy és műemlékvédelem irányítója. 1946-78-ban a budapesti tudományegyetem (ELTE) néprajzi, ill. folklór tanszékének egyetemi tanára, 1957-63-ban az ELTE rektora, 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója. Elnöke volt az MTA I. Osztályának. Országgyűlési képviselő (1945-53, 1958-78), az országgyűlési kulturális bizottság elnöke (1970-78), az Elnöki Tanács tagja (1958-78). A Hazafias Népfront főtitkára, e minőségében elősegítette a konszolidációt (1957-64), 1964-1978 között a Hazafias Népfront alelnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke (1964-78). Vezető szerepet töltött be a magyar néprajztudomány különböző intézményeiben. Szerkesztette az Acta Ethnographicát (1950-78), főszerkesztője volt az Ethnographia c. folyóiratnak (1949-56). A Magyar Néprajzi Társaság elnöke (1949-78). A m. néprajztudomány képviseletében nemzetközi tisztségeket is viselt. Pályáját irodalomtörténeti tanulmányokkal kezdte, de figyelme hamarosan a népi kultúra felé irányult. Az 1930-as évektől tanulmányai és gyűjtései a modern m. folklorisztika kibontakozásában fontos szerepet játszottak. Kutatási területe a folklór ezen belül elsősorban a népmese és népballada vizsgálata. A népköltészetre vonatkozó alkotáslélektani tanulmányai a magyar néprajz társadalmi érzékenységének és látásmódjának ösztönzőivé váltak. Népmesekutatói munkássága, amely a mesemondó egyéniségre nagy figyelmet fordít, Európa-szerte ismert magyar folklorisztikai iskolát alapított. Számos néprajzi sorozatot, magyar és idegen nyelvű népköltési gyűjteményt, néprajzi kiadványt szerkesztett. Főszerkesztője volt a Magyar Néprajzi Lexikonnak. Tudományos érdeklődési körébe tartozott a magyar folklórkutatás története is. Művelődéspolitikusként kezdeményezte hazánk és más országok kulturális egyezményeinek megkötését. Mint publicista a közművelődés mindenkori időszerű kérdéseivel foglalkozott. Tudományos munkásságáért, ill. közéleti tevékenységéért számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült: Akadémiai Nagydíj (1972), a Magy. Népköztársaság Zászlórendje (1970). A Finn Akadémia t. tagja (1969), a Helsinki Egy. díszdoktora. A Magyar Néprajzi Társaság emlékülésén idézte fel munkásságát (1979. márc. 20.) Ortutay Zsuzsa, Kemény Zsuzsa mozdulatművész, táncművészeti szakíró. Ortutay Gyula felesége. Már gyermekkorától Szentpál Olga mozdulatművészeti iskolájjának növendéke volt, később fellépett az iskola nyilvános bemutatóin (1932: Nagyvárosi szimfónia, 1936: Magyar halottas, 1938: Mária-lányok), és 1932-től oktatási feladatokat is ellátott. Ortutay Gyulával kötött házassága (1938) után abbahagyta előadói és pedagógusi tevékenységét. Az 1948-ban megalakult első Táncszövetség elnöke. A Táncszövetség átszervezése után rövid ideig a Népművelési Minisztériumban dolgozott. 1951-től a Táncművészet c. szaklap felelős szerkesztője a lap 1956-os megszűnéséig. 1954-től nyugdíjba vonulásáig a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének munkatársa, főként családvédelemmel foglalkozott. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page